Fogorvosi szemle, 1967 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1967-07-01 / 7. szám
208 UNGER ANDRÁS DR. Közlemény a Budapesti Orvostudományi Egyetem Szájsebészeti Klinikájáról (mb. tanszékvezető: Skaloud Ferenc dr., egyetemi docens) A helyreállító prothetica szerepe a szájsebészetben írta: UNGER ANDRÄS dr. Az arc- és állcsontsebészet területén sok esetben adódnak műtéti megoldásra alkalmatlan esetek. Leggyakrabban kiterjedt, többször operált, de nem teljesen megoldott fejlődési rendellenességek, radicalis tumor-műtétek, valamint nagy roncsolással járó baleseti sérülések után találkozunk sebészi, plasticai ellátásra alkalmatlan esetekkel. A helyreállító protheticai betegellátás a defectusok jellegét tekintve úgyszólván minden esetben teljesen egyéni probléma és megoldásuk speciális személyi, technikai feltételeket igényel. Talán a fenti ok miatt nincsenek is egyelőre általánosan elfogadott szabályok és egységesen kialakított methodica. Az utóbbi másfél év alatt klinikánkon ellátott 50 eset kapcsán nyert tapasztalatok alapján azonban, megpróbáljuk az ilyen jellegű munkát osztályozni. A technikai és kivitelezési lehetőségek alapján az alábbi 3 főcsoportot, valamint ezeken belül több alcsoportot látszik célravezetőnek megkülönböztetni: I. Fix pótlások, hídszerkezetek. II. Lemezes protheticai megoldások, szájüregen belül. III. Ectoprothesisek, epithesisek. I. Fix pótlások, hídszerkezetek: 1. harapásemelő szerkezetek; 2. balkonos kozmetikai előrehelyezett hidak; 3. combinált fix és részleges lemezes pótlások; 4. támasztórésszel ellátott hídszerkezetek. II. Lemezes protheticai megoldások, szájüregen belül: 1. fedőlemezek; 2. műtéti fedőlemezek; 3. műtét utáni támasztó prothesisek (csonkoló műtétek: után pl. maxillaresectio); 4. obturatorok, meatobturatorok; 5. subperiostealis implantatumokhoz készült lemezes pótlások; 6. telescopos prothesisek; 7. bújtatott lemezek; 8. tágító készülékek; 9. összerakható kulcs-prothesisek. III. Ectoprothesisek, epithesisek: 1. műszem vagy arcrésszel ellátott műszem; 2. arcrészletek fedésének pótlása; 3. külső és belső lemezek combinatiója; 4. fül-, orr- stb. pótlás. 1. Hidszerkezetek Az első főcsoport pótlásán álcsontfejlődési rendellensségek (ajakhasadék, egyvagy kétoldali szájpadhasadékok, fogcsírahiánystb.) következtében maradandó fogazat csak részben tör elő. Az előtört fogak is a legnagyobb variatiós lehetőséggel helyezkednek el a palatum egész területén. Mivel ezen esetek nagy része műtétre kerül és sajnos nem mindig a legmegfelelőbb időpontban, a torz harapások és fogsorkialakulások nagyon széles skáláját hozzák létre. Az esetek majdnem teljes egészében a műtéti területen, tehát a maxilla palatinalis területén, a műtét következtében fellépő hegesedések és traumák, a különböző irányú és állandóan ható húzóerő miatt a maxilla palatinalis regiója a többi arckoponyacsonthoz viszonyítva a fejlődésben visszamaradt és gátolt, így micrognathia, retrognathia és relatív progenia léphet fel, ami az arc harmóniáját megbontja, torzzá teszi. Ez a műtött betegeknél éppen a sikeresen zárt szájpadhasadéknál fordul elő legnagyobb százalékban. Ehhez hozzájárul még a fogak rendellenes elhelyezkedése révén kialakuló teljesen abnormális occlusio. Továbbá a rágóképesség minimálisra csökkent értéke és az öntisztulási effectus kicsi volta miatt létrejövő nagyméretű szuvasodási hajlam. Az esetek legnagyobb részében nagyfokú retrognathiával és mélyharapással is kell számolnunk, amikor
