Fogorvosi szemle, 1967 (60. évfolyam, 1-12. szám)

1967-07-01 / 7. szám

206

PAPP P. DR.—SZABÓ GY. DR.

betegséget 1960-ban állapították meg. Több ízben kapott röntgenbesugárzást és Prednisolon-kezelésben részesült. A betegség 1965-ig stagnált, a diabetes insipidus és a röntgenváltozások sem regressiót, sem progressiót nem mutattak, bár közben egy pulmonalis tbc-s folyamaton is átesett. Annak ellenére, hogy a beteget 5 éven át H.S.C.-betegséggel kezelték, a fogászati panaszok jelentkezésekor csaknem egy évig nem merült fel a H.S.C.-betegség stomatologiai manifestatiója. A spontán meglazult fogakat extrahálták és a rossz sebgyógyulás ellenére a pótlás megtörtént.

Klinikánkon a maxilián levő két üreget excochleáltuk. A kórszövettani vizsgálatot az Egyetemi Kórbonctani és Kórszövettani Intézet végezte el. A lelet átengedéséért ezúton is köszönetünket fejezzük ki. Eszerint: „...sejtdús szövet, mely kötőszövetből, valamint sűrűn egymás mellett elhelyezkedő kis kerek sejtekből, nagyobb mononuclearisokból (histiocvták és fibroblastok) és eosinophil leukocvtákból áll. Helyenként az eosinophil sejtek igen nagy számban észlelhetők. Habos plasmájú sejteket nem láttunk.. . . A leírtak alapján eosinophil granulomáról van szó. Az elváltozás megfelel a H.S.C.-betegségnek.”

1. ábra 2. ábra

Betegünk itt tartózkodása alatt újra teljes röntgenkivizsgálásban részesült. A koponyafelvételek a folyamat erős progrediálását mutatták (1. ábra). Fogászatilag fontos, hogy a mandibulán jobboldalt a 2-es, 4-es fogak gyökércsúcsa alatt, a fogaktól függetlenül a röntgenkép szerint kb. kétforintosnyi, elmosódott határú felritkulás látható (2. ábra). A medence és csöves csontok területén (ahová a több röntgenbesugárzást kapta) a folyamat nem változott. Az excoch-3. ábra