Fogorvosi szemle, 1967 (60. évfolyam, 1-12. szám)

1967-07-01 / 7. szám

RÁGÓSlK

195

vonatkoztatja; a rágósíkot (6—7. ábra). Solane és Cook szerint a rágósík a kétoldali szemfog csücskétől a második molarisok distobuccalis csücskéig halad.

Az irodalmi adatok alapján nemcsak a rágósík és a Camper-sík fogalma antropológiai eredetű, hanem az a fogorvosi conceptio, törvényszerűségként

3. ábra. Brommel-sík (I.), protheticai sík (Gysi, II.): Beyrön'ábrája

elfogadott megfigyelés is, mely szerint a rágósík párhuzamos a Camper-síkkal, illetve a nasoauricularis síkkal. Ezt Broca korabeli ábrái bizonyítják (lásd az

5. ábrát). A rágósík és a Camper-sík, nasoauricu laris sík fogalma a kettőjük közötti párhuzamosság feltételezése, tehát az a gondolat, hogy a műfogsorok rágósíkját valamely nasoauricularis síkhoz kell igazítani, a múlt század végétől napjainkig ellentmondásosan jelentkezik a fogászati irodalomban. Brommel (1894) szerint a rágósík a fossa glenoidalis középpontjától az orrlyukak elülső részéig terjedő síkkal párhuzamos. Clapp (1910) azt ajánlja, hogy a rágósík a meatus acusticus ext. alsó szélétől az orrkagyló alsó pereméig húzódó síkkal párhuzamosan haladjon. Dalby (1914); a rágósík parallel egy olyan vonallal, amely elől az orrkagyló legmélyebb pontjától % inch-re húzódik a condylusok alá.

A fenti nézeteket vallják még csekély változtatásokkal például a következő szerzők: Augsburger, Betelman, Böttger, Cummer, Földvári, Diffen, Cillis, Häupl, Hoffmann, Huszár, Jupitz, Kurljandszkij, Kurt, Landa, Máthé, Meyer, Müller, Prothero, Rupe, Schlosser, Suvin, Watsworth, Wild és Wilson.

A szerzők egy másik csoportja már kezdettől fogva elutasítja azt, hogy a rágósíkot valamilyen előre meghatározott nasoauricularis síkkal párhuzamosan Állítsák be. Driscoll (1844) azt ajánlja, hogy a prothesisek rágósíkját hajlítsák felfelé és hátrafelé úgy, hogy a felső fogsor előre és lefelé nyomja az alsó fogsort, ennek nagyobb retentiót biztosítva. Walker (1885) szerint az articulatiós sík parallel haladjon a maxillaris gerinccel. Cocker (1925) már határozottan kijelenti, hogy a műfogak rágósíkját nem lehet tudományosan előre meghatározott síkokhoz igazítani. Gysi és Sears (1929, 1943): az alsó fogakat a gerincélvonal hajlása szerint kell elhelyezni úgy, hogy a rágóerő merőlegesen essék a gerincre (Gysi „tuberculum-vonal”). Kemény: „nem tekinthetjük a protheticai síkot iránymutatónak az occlusiós sík meghatározására; az a helyes, ha a gerincív alapján határozzuk meg az occlusiós síknak a víz-