Fogorvosi szemle, 1967 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1967-06-01 / 6. szám
180 BRUSZT PÁL DR. 5. ábra. Mesio-distalis irányban készült röntgenfelvételen is jól látható a bucco-lingualis irányban elhelyezkedő három gyökér Háromgyökerű alsó szemfogat azonban tudomásom szerint sem állatnál, sem embernél nem észleltek, és ezért tartom érdemesnek esetem közlését. A bajai rendelőintézetben* került sor a mesio-buccalisan mélyen szuvas :í kihúzására (1—4. ábra). A fog rágóéle lekopott. Jelenlegi méretei a következők: hossza 21,6 mm, a korona legnagyobb vastagsága 7,5 mm, a gyökérrész legnagyobb vastagsága ezt meghaladja: 8,2 mm. A korona buccalis felszíne az alsó szemfogakra jellemzően lingual felé dől. Lingualis felszínét kiemelkedő zománcredők határolják, ezen belül a felszín egyenetlen. A mesialis és distalis felületeken látszik, hogy a fog háromgyökerű. A vaskosabb buccalis gyökérhez lingualis irányban egy rövidebb középső, majd még rövidebb lingualis gyökér csatlakozik. A gyökér a fognyaknál még egységes. Három részre válása hosszanti mélyedésekkel mesialisan közvetlen a fognyak alatt, míg distalisan a gyökér közepén veszi kezdetét. A barázdák mélyülnek apical felé és három csúcsra osztják a gyökeret. A röntgenfelvétel (5. ábra) egységes korona-fogból üreget mutat, mely a buccalis gyökérbe egyenesen folytatódik. A középső és lingualis gyökér csatornája kb. a gyökér felénél kezdődik. Ha elfogadjuk Bőik—Röse elméletét, hogy a fogak kúp alakú reptilia fogakból keletkeztek, akkor jelen esetben 3 kúp alakú fog olvadt össze. Az eset egyedülálló volta miatt azonban genmutatióról, „lusus naturae”-ról is szó lehet. Irodalom 1. Alexandersen, V.: Rodforholdene bős menneskets underkaebehjornetaender med saerligt henblik pa torodede hjornetaender. Tandlaegebladet. 66’ : 2, 53—80, 1962. és 66 : 729—760, 1962. — 2. Alexandersen, V.: Double rooted Human lower canine teeth. Dental Anthroplogy. Vol. 5. Oxford—Paris 1963. Pergamon Press. — 3. Brabant, H. Klees, H.— Werelds, 11. J.: Anomalies, Mutilations et Tumeurs des Dents Humainee. Paris, 1958. Ed. Prélat. — 4. Brabant, H.—Sahly, A.: La paléostomatologie en Belgique et en Franсe. Acta Storn. Belg. 59 : 285, 1962. — 5. Euler, H.: Die Anomalien, Fehlbildungen und Verstümmelungen der menschlichen Zähne. München—Berlin, 1939. Lehmann. — 6. Harborow, O.: The two-rooted Mandibular Canine. Brit. Dent. J. об : 1, 244—246, 1934. —- 7. Hetem, S.—Madeira, M.: Contribuicao ao estudo dós caninos inferiores birradiculares. Revista FOA. 1 : 1—83, 1965. (Brasil). — 8. Hillebrand, J. : Adatok az emberi fogak morphologiájához. Bp. 1908. — 9. Lenhossék, M.: Makroskopische Anatomie. Wien—Leipzig, 1922. Urban & Schwarzenberg. Sclieff—Pickier: Handbuch der Zahnheilkunde. 1. köt. — 10. Pongrácz P.: Három számfeletti alsó szemfog esete és az odontoma kérdés. Fogorv. Szemle 58 : 12, 371—374, 1965. — 11. Rose, It. Cit. Hillebrand. — 12. Schranz, D.—Uj J.: Kettős gyökerű alsó szemfogak. Fogorv. Szemle. 58 : 11, 276—278, 1965. — 13. Huszár Gy.: Cit Brabant et Sahly. — 14. Stafne, E. C.: Supernumerary teeth. Dent. Cosmos. 74 : 653, 1932. — 15. Terra, P. de: Vergleichende Anatomie des menschlichen Gebisses und der Zähne der Vertebraten. Jena, 1911. Fischer. — 16. Thoma, K. H.: Oral Pathology. St. Louis. 1954. Mosby. П. Бруст: Имеющий три корня нижний клык. Автор описывает нижний клык с тремя корнями. Корни располагаются в щечноязычном направлении и уменьшаются наподобие труб органа. Dr. Р. Bruszt : Ein unterer Eckzahn mit drei Wurzeln. Verfasser beschreibt einen dreiwurzeligen unteren Eckzahn. Die Wurzeln nahmen in bukkolingualer Richtung Platz und verkleinerten sich Orgelpfeifen ähnlich. Es werden die Möglichkeiten der Pathogenese der Zahnunregelmässigkeiten kurz gestreift. * Muity Imre dr, szakfőorvosnak ezúton köszönöm meg, az eset közlésre való átengedését.