Fogorvosi szemle, 1967 (60. évfolyam, 1-12. szám)

1967-06-01 / 6. szám

166 TÖTH KÁROLY DR. A caries-hajlam fokozódása Magyarországon (a régebbi adatok bölesességfogak nélkül, az Avar­, 1 Árpád- Uj-Kozma, 1887. Buda­pest i.) Oravecz, 1924. Buda­pest 2.) kor Infans II. (7—14 éves)............ ______ ' 0,45 1,19 0,88 Juvenis (15—22 éves).............. 0,46 2,18 1,00 Adultus (23—40 éves) ............ 0,76 0,78 0,69 Maturus (41—60 éves)............ 1,00 0,85 1,03 Senilis (60 év felett)................. 1,13 1,32 0,88 II. A felső-alsó fogak szuvasodási aránya (1., 2. táblázat) A VII—VIII. században az egész vizsgálati csoportra vonatkoztatott hánya­dos Huszár—Schranznál 1,03, nálam 0,78. A XI—XIII. században pedig az előző sorrendben 0,95 és 0,80. Az egyesített anyagban a VII—VIII. században 0,96, a XI—XIII. században 0,91. A hányados tehát nagyon közel van az 1-hez. Jelezve, hogy a korcsoportok létszámában való eltolódás a maturusok és senili­­sek felé nagyon könnyen a felső fogak túlsúlyát mutathatná ki. A maturusok és senilisek hányadosa Huszár és Schranznál 4 eset közül háromszor, saját anya­gomban pedig egyszer nagyobb, mint egy. A juvenis és adultus korcsoport hányadosai minden esetben jelentősen ki­sebbek egynél. A nyolc eset közül 3 esetben kisebb 0,50-nél, öt esetben pedig 0,54—0,87 között ingadoznak. A VII—XIII. század juvenis és adultus kor­csoportjában tehát az alsó fogak határozott caries-túlsúlya állapítható meg. Az átállás a maturus korcsoportban következik be. De mennyiben jellemző ez a 40 óv felettiekre vonatkozó adat a caries-hajlamra? Előző munkámban ki­mutattam, hogy a processus alveolaris sorvadása ebben a korcsoportban már igen jelentős (15). így ezt az adatot nagyon óvatosan kell kezelni, sőt leghelye­sebb figyelembe sem venni. Megbeszélés Huszár és Schranz, továbbá saját adataim nem cáfolják Lenhossék és mások azon megfigyelését, hogy egy csoport átlagában a szuvas és eltávolított felső fogak túlsúlya mutatkozhat. így van ez Brunszt XI—XIII. századból származó adatainál is. Ebből azonban egyáltalában nem lehet azt a következtetést le­vonni, hogy több a felső szuvas fog, és hogy a túlsúly a felső fogaknak a fogszu­vasodásban való fokozottabb részvétele miatt jött létre. Amennyire igaza lehet Lenhosséknek általában a csoportátlagok vonatkozásá­ban, annyira nincs igaza a részletek tekintetében. A csoportátlagokból levonható következtetés nem általános érvényű. A cariesepidemiologiában pedig ez a fon­tos, vagyis az egyes korcsoportok fogainak szuvasodási helyzete. Az ismertetett adatok szerint a juvenis és adultus korcsoportokban az alsó fogak cariese a több.

Next

/
Oldalképek
Tartalom