Fogorvosi szemle, 1967 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1967-06-01 / 6. szám
1967. június LX. évfolyam 6. szám FOGORVOSI SZEMLE FŐSZERKESZTŐ: Prof. dr. VARGA ISTVÁN Szerkesztették: 1908— I9ÜS. HitRUlOCZY ZOLTÁN dr., 19*6—1931. Prof. MOKELLI GUSZTÁV Közlemény a Szegedi Orvostudományi Egyetem II. sz. Fog- és Szájbeteg Klinikájáról (igazgató: Tóth Károly dr. egyetemi tanár) A felső és alsó fogak szuvasodási hajlama a múltban írta: TÓTH KÁBOLYdr. A mai élő lakosságon végzett caries-szűrővizs'gálatok adatai (9, 10, 11, 12, 13), de a mindennapos gyakorlat megfigyelése alapján is tudjuk, hogy egyetlen fog sem mentes a fogszuvasodástól. A fogak általában előtörési sorrendjükben betegszenek meg. E sorrendből azonban a vizsgáltak korától, a vizsgálat helyétől, az előidéző vagy védő tényezők érvényesülésétől függően az egyes fogaknak, fogcsoportoknak és quadránsoknak a szuvasodásban való részvétele tekintetében jelentős és bizonyos mértékig jellemző különbségek mutatkoznak (2, 9, 10, 13). A folyamatot az élet végéig pontosan végig kísérni — módszerbeli hiányosságok miatt — egyelőre nem lehet, mert a parodontosis miatt kihúzott fogak idősebb korban zavarják a képet. Ha azonban csak a maradófogak szuvasodása szempontjából legfontosabb 6—30 éves korosztálynál mutatkozó jelenségeket nézzük, elég megbízható adatok birtokába jutunk. így, ismert jelenség, hogy fiatalabb korban a maradófogak áttörése után néhány évig az alsó fogak részvétele a nagyobb, később a különbség kiegyenlítődik. A kiegyenlítődés a felső frontfogak részvételének a függvénye, és különböző korban következhet be. A felső fogak túlsúlya pedig annál kifejezettebb lesz, minél több frontfog esik a szuvasodás áldozatául. Hradecky igazolta, hogy az „átállás” időpontja a cariesintenzitás függvénye; anyagában a felső fogak túlsúlya a fluor-védelem hatásosságától függően különböző, kb. 14—18 éves korban következett be (2). Ahol az intenzitás nagyobb, ott a jelenséget fiatalabb korban észlelhetjük. Az átállásnak idősebb kor felé való eltolódása egyben a caries-védettség jelzője is. Minél később következik be a felső fogak caries-túlsúlya, annál védettebb a populáció a fogszuvasodással szemben. Ezt a jelenséget saját anyagunkban is igazolni tudjuk (9, 10, 11, 13). Az ásatási koponyaleletek vizsgálatai arra engednek következtetni, hogy a múltban a cariesfrequentia és -intenzitás is kisebb volt (1, 3, 8, 14). Ha tehát a felső-alsó fogak szuvasodási aránya tekintetében tett fenti megállapítások helyesek, akkor ennek az ásatási koponyaleletek vizsgálati eredményeiben is meg kell mutatkoznia. Lenliossék M. (5, 0) ezzel szemben azt írta: „mint ismeretes, az alsó fogak jóval kevésbé vannak alávetve a romlásnak, mint a felsők". Megfigyelése szerint azonban a tétel „csak a. középsőfogakra: a metsző és szemfogakra áll; . . .ellenben az alsó zápfogak és előzápfogak még inkább romlanak, mint a felsők ... a felső és alsó »frontfogak* caries-gyakorisága között akkora a különbség, hogy mégis az alsó fogak javára tolódik el a mérleg mutatója". Lenliossék hivatkozik Klöser-re és Bating-ni is, majd saját vizsgálati adatai alapján is igazolva látja, hogy „az alsó fogak általában kevésbé szuvasodnak el, mint a felsők".
