Fogorvosi szemle, 1967 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1967-05-01 / 5. szám
138 PROF. DR. HENKEL, G Közlemény a Jenái Friedrich Schiller Egyetem Stomatologiai Klinikájáról (igazgató: Prof. dr. Henkel, G.) Fizikai vizsgálatok a műanyag fogak fémeket koptató hatásáról írta: Prof. DR. H E N К E L, G. A korszerű akrilát-fogak lényegesen jobbak, mint a múltban használtak, mert a thermoplastikus úton feldolgozott műanyagpor fokozott mértékben tömöríthető és bensőségesen egyesíthető. A megfelelő festékek és az anyag áttetszősége kitűnő szépészeti hatást adnak. A tudományosan gondosan megalapozott új előállítási módszer jelentősen emeli a műanyag fogak szilárdságát. Míg Rebel húsz évvel ezelőtt a műanyag fogak erős kopásáról panaszkodott, és dentinkeménységű anyagot kívánt, addig ma azt észleljük, hogy a jó, gyárilag előállított akrilát-fog a keményarany, ezüst-palladium és acél ötvözeteket is koptatja. Ezeket a szokatlan abrasiókat Strack 1947-ben különleges kísérleti feltételek mellett már észlelte, de a jelenséget nem tudta megmagyarázni. Sok éves klinikai megfigyelés igazolja, hogy a meleg úton polimerizált műanyag általában jobban kopik, mint a fémek. Ez nemcsak abban az esetben következik be, amikor a rágófelület anyagként használják. Böttger és van Thiel megfigyelései és vizsgálatai is igazolják, az anyagok ilyen viselkedését fogtisztítás kapcsán. Közlések vannak továbbá arról, hogy a műanyag borítás ajaki oldala mind a harapás, mind a rágás következtében lekopott, miközben jelentős szerepe van az ajakmozgásnak is (Hoffmann). E közlemény nem akar foglalkozni sem ezekkel a megfigyelésekkel, sem a műanyag prothetikai alkalmazásával kapcsolatos egyéni becsiszolódással. hr re vonatkozó adatok találhatók a német irodalomban Faber, Fehr, Haferlcorn, Meyer, Ritze, Taege, és Ude közleményeiben. Most arra a kérdésre keressük a választ, hogy milyen fizikai folyamatok játszódnak le akkor, ha a gyárilag előállított műanyag fog lekoptatja a vele átellenes fém rágófelületet. Ez már rövid idő után is bekövetkezhet. Az ilyen abrasio kedvező egyenlőtlen articulatiónál, ha a koronával borított fog vagy hídtest fokozottan igénybe van véve vagy erősebb rágónyomásnak van kitéve. A feladat kapcsán átnéztük a fogászati irodalomnak ezt a területét. A kopásállósággal kapcsolatos kérdések magyarázata és vizsgálata gyakran a keménységvizsgálatokkal van összekötve. A német irodalomban ilyen alapon behatóan foglalkozik a problémával Burkhart, Haeferli, Marx, Meyer és Schmid. Meyer áttekintést ad a Scapp, Bolder, Peyton, Tylrnan és Rothen által végzett kopásállóságra vonatkozó vizsgálatokról. Haferkorn és Taege olyan vizsgáló eljárásokat alkalmaztak, amelyek a gumi kopásállóságának meghatározására szolgáltak. Üvegszálakkal erősített műanyagot vizsgáltak ily módon. Különösen a két utolsónak említett szerző jut arra a következtetésre, hogy a kopásállóság-vizsgálatokat csak igen nagy körültekintéssel szabad értékelni. Az alkalmazott vizsgáló eljárások alig felelnek meg a száj viszonyoknak. Meyer ezt a fogkopás okainak vizsgálata során más szempontból is megerősítette. Különböző szerzők véleményét is felsorolja, így Molnárét is, aki 1938-ban a fogkopás okát a táplálkozással magyarázza. Meyer említi, hogy a fogak közvetlenül is dörzsölik egymást evés közben, azonban úgy gondolja, hogy csak rövid ideig súrolják egymást, hrős szellemi vagy testi munkánál azonban lehetséges, hogy a rágófelületek egymásra nyomódnak és egymást koptatják (fogcsikorgatás). Hasonló módon lehetséges a fogaknak játékos mozgása egymáson, amire Raoul France hívta fel a figyelmet. A levegő porszemcsés szennyeződése ugyancsak fokozhatja a fogkopást. Végül Meyer azt a véleményt képviseli, hogy
