Fogorvosi szemle, 1966 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1966-03-01 / 3. szám
CORNU CUTANEUM 75 E táblázatból is látható, hogy cornu cutaneum-szerű képződményeket az epidermis többféle betegsége létrehozhat. A cornu cutaneum elnevezés tünetileg jól szemlélteti az elváltozást, lényegét azonban nem fejezi ki. Helyesebb volna tehát, természetesen főként az aetiologia tisztázása után, új névvel megjelölni. A lényegében mindmáig ismeretlen aetiologia miatt erre azonban nem vállakozhattunk, de esetünk kapcsán bizonyos fejtegetéseket megenged hetünk magunknak. Néhány szerző rokon jelenségnek tartja a clavussal, a palmoplantaris keratosissal. Ma már bizonyított, hogy a rosszabbul táplált elszarusodó hámféleségekben eleinte nem csökken, hanem fokozódik a szaruképződés, ill. meggyorsul a sejtek elszarusodása, ami végső soron a sejtek elhalását jelenti. Ez mégsem eredményezheti a hám pusztulását, mert bizonyára megfelelő ellenreguláció következtében fokozódik a hámsejtek oszlása és ki is szélesedik a hámkötőszövet határa. Ez érthető is, mert az ilyen típusú fokozott szarusodás a hám táplálásának intermittáló nyomás által történő nehezítésével jön legtöbbször létre. Pl. a clavus járáskor, nappal a cipő szorítása, nehéz testi munkásoknál a kéz szorítása a szerszám nyelén. Ez az intermittáló táplálásromlás ingerként szerepel. Ismeretes más faktor is, ami a hám túlprodukcióját eredményezheti. Egyes dermatotrop vírusok synbiosisban élve a hámsejtekkel azokat fokozott osztódásra serkentik (verrucák). Bizonyos mérgek is, pl. arsen (arsen-verruca, arsenkeratoma) vagy petróleumszármazékok, kátrány-, koromszármazékok is kiválthatják, és idővel ki is váltják a bőr fokozott szarusodását és a hám túlprodukcióját, burjánzását. Kezdetben szemölcsök, körülírt hyperkeratosisok jönnek létre, később esetleg malignus elfajulás. A rtg- és más sugárártalom is okozhat hasonló hyperkeratosissal járó bőrelváltozást. A felsoroltak irritatív károsító faktorok. Az ezek által létrehozott keratosisok bizonyos közös vonásokkal rendelkeznek, így azokat nem vizsgálhatjuk izoláltan. Esetünket a közölt szkéma szerint idiopathiás (senilis?) cornu cutaneumként jelölhetnők. Elsősorban a beteg photosensibihsatiójából származó insolatiós károsodás jön számításba. Ezt bizonyítja a fedetlen felületek állandó hámlása, ami természetszerűen hyperkeratosist tételez fel, valamint a helixek legexponáltabb részein észlelhető kifejezett lemezes hyperkeratosis. Ennek elfogadása természetszerűen veti fel a hasonlatosságot a xeroderma pigmentosum betegséggel, mivel az is fényérzékenységen alapul és hasonló bőrelváltozásokkal jár; viszont már gyermekkorban kezdődik és talaján aránylag korán malignus elfajulás keletkezik. Megemlíthető a dohányzás, mint irritatív faktor és a beteg elmondásából ítélve szokványos herpeses, ill. herpes-szerű elváltozásai alapján a vírusos eredet is. A kézikönyvekben alkalmazott klasszifikálástól eltekintve esetünket insolatiós irritatív hatásra létrejövő reaktív hyperkeratosisnak tartjuk, amely 25 évig a folyamatosan képződő szaru-túlprodukció állandó eltávolítása miatt szemölcsszerű formában állt fenn, s amint a szarulemezek eltávolítása megszűnt, corniform alakba ment át lényeges pathogenetikai változás nélkül. így esetünket aetiologiailag hyperkeratosis corniformis reactiva névvel jelölhetjük. A napfény ezen hatása jól ismert a tengerészek, földművelők gyakori ajakbetegségeivel kapcsolatban. Nem szabad azonban megfelelkeznünk arról, hogy sohasem egymagában a külső, exogen faktor határozza meg a szervezet belső történéseit, hanem azok hatását a szervezet reakciója transzformálja ; vagyis éppolyan jelentős az endogen faktor is. Az engoden tényező szerepére mutat esetünkben a bucca nyálkahártyáján az ajakzughoz közel, szimmetrikusan elhelyezkedő kisfokú elszarusodás is.
