Fogorvosi szemle, 1966 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1966-02-01 / 2. szám
48 MÉSZÁROS В. DR.—KOVALKOVITS I. DR. szerencsére a sérülést túléltek esetében nem nagy, a kisebb dura-sebek néhány nap elteltével spontán záródnak, s így öngyógyulás következik be. Ezt főleg a középső scala-törésekkel járó otogen liquorrhoeák esetében látjuk. A nasalis liquorrhoeákkal járó fronto-basalis törések esetén, ha nagy a dura-seb, az agy víz ürülése kezdettől nagyfokú, majd csökken, olykor intermittálva jelentkezik, vagy bizonyos testhelyzetek ben, esetleg orrfúvás alkalmával. A liquorrhoeák az esetek nagy százalékában spontán megszűnnek, ezért műtéti kezelésük nem sürgős és 3—5 hétig lehet velük várni. A műtét célja, hogy a dura-sebet zárjuk, s ez csak akkor végezhető, ha a beteg általános állapota megengedi. A műtét két részből áll: első részében eltávolítják a melléküregek nyálkahártyáját, majd bifrontalis osteoplastikus craniotomia révén extra- vagy intraduralisan feltárják a sérülés helyét. Ha a dura-rés nem nagy, akkor azt összevarrják, hanem lehetséges, akkor valamely plasztikai fedést alkalmaznak. (Homoioplastikus conservált durával, autoplastikus úton fascia lataval, esetleg falx cerebriből vett nyeres lebennyel.) Esetünkben a 14 napig fennálló nasalis liquorrhoea kezdetben igen ijesztőnek tűnt, azonban a maxilla-repositio és rögzítés után egy hét elteltével spontán záródás következett be, ascendáló fertőzés létrejötte nélkül. így a liquorsipoly műtéti zárására nem volt szükség. Véleményünk szerint súlyos liquorrhoeával társuló maxilla-fractura esetében a maxilla repositióját és rögzítését haladéktalanul el kell végezni. Irodalom Balogh—Skaloud—Varga—Herényi: Szájsebészet. Medicina Könyvkiadó, Budapest, J 9(>2. — Thoma K. H. : Oral Surgery, Mosby, St. Louis, 1962. — Archer W. H. : Oral Surgery. Saunders, Philadelphia—London, 1957. — Pichler H.—Trauner R. : Mund- und Kieferchirurgie. Urban-Schwarzenberg. Wien. Д-р Б. M e с а p о ш — д-р И. Ковалькович: Случай перелома костей верхней и нижней челюстей, осложненный истечением спинномозговой жидкости. 59-летний больной поступил в больницу с тяжёлой формой перелома лицевой части черепа и кости нижней челюсти, а также назальным истечением .мозговой жидкости. Нижняя челюсть была зафиксирована хирургическим путём на 5 день, а верхняя — на 10 день. Назальное истечение жидкости после кранно-максиллярной фиксации наглядно уменьшалось и на 8 день спонтанно прекратилось. В спонтанном прекращении истечения жидкости имели решающую роль репозиция и фиксация нижней челюсти. Dr. В. М é s z á г о s—D г. I. Kovalkovits: Ober- und Unterkieferbruch kombiniert mit Liquorfluss. Verfasser haben einen 59 jährigen Patienten mit schwerer Maxilla- und Mandibulafraktur und mit hochgradigem Liquorfluss in Spitalsbehandlung aufgenommen. Der Oberkieferbruch wurde am 5. Tag, der Unterkieferbruch am 10. Tag chirurgisch versorgt. Die zorebrospinale Rhinorrhöe hat sich nach der kraniomaxillären Immobilisation augenfällig vermindert und hörte am 8. Tag spontan vollkommen auf. Beim spontanen Aufhören der schweren Liquorrhoe hat die Reposition und Fixation der Maxillafraktur eine ausschlaggebende Rolle gespielt.
