Fogorvosi szemle, 1966 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1966-02-01 / 2. szám
40 SZIRMÁK FERENC DR. Az eset megoldása fazettás koronákkal történt, de az elhorgonyzásba bekerült a jobb felső ép nagymetsző is (4. ára). Tehát három pilléren nyugvó, négytagú híd készült, a horgonykoronákat és a hídtestet pedig három, viszonylag gracilis, palatinalisan vezetett ív köti össze egymással. A meglevő három metszőfog egyetlen horgonylatba vonásával a meggyengült parodontiumú kismetszők teljes merevítését sikerült elérni. A hézagok megtartásánál fazettás koronák esetén a csonkelőkészítés elengedhetetlen feltétele, hogy vállat preparáljunk nemcsak elöl, hanem az oldalsó felszíneken is, ezért a fogakból mesiodistalisan sok fogállományt kell lecsiszolnunk. így egyrészt lehetőséget nyújtunk a technikusnak arra, hogy a leplezést a koronák oldalára is ki tudja terjeszteni anélkül, hogy a koronák túlzottan szélesek és formátlanok lennének, másrészt a jól kiterjesztett derékszögű vállon a fazetták biztonságosan meg tudnak támaszkodni. ■3. eset. (5. ábra) : 2G éves férfi-paciens bal felső nagy- és kismetszőfogát ütési trauma érte. A fogpótlás nehézségeit súlyosbította az, hogy a fogeltávolítás kapcsán — elmondása szerint — sculptio is történt, aminek következtében a hiányzó fogak alveolusának labialis fala mélyen besüppedt. A hézaggal szomszédos nagymetsző és szemfog között igen nagy a távolság. Az anamnesisből és régi fényképekből kiderült, hogy a két nagymetsző között kb. 1,5 mm-es hézag volt. A paciens kisebb esztétikai igénye mellett fiatal korára hivatkozva feltétlenül ragaszkodott a rögzített hídpótláshoz. A híd elkészítése előtt többször ismételt előzetes fogpróbával döntöttük el, vajon nem lenne-e lehetséges a hiányzó két metszőfog helyére három fogat elhelyezni, így bebizonyosodott, hogy három hézagfog esetén esztétikailag és a száj szimmetriájában olyan eltolódások jönnének létre, amelyek nem adtak volna kielégítő eredményt, így leghelyesebbnek'a diastemák rekonstrukciója látszott. A jobb felső nagymetszőfogra és a bal felső szemfogra hídhorgonvként háromnegyed-koronák készültek, ezt indokolták a paciens fiatal kora és cariesmentes, jól fejlett anatómiai koronával bíró pillérfogai. A diastemák megoldásának mindkét alapvető módját felhasználtuk a híd elkészítésénél. A nagymetszők közötti hézagot a szájpad felé hajló, erős ívvel hidaltuk át. A foghiányok helyén a besüppedt alveolus miatt mindenképpen műínyt kellett képeznünk, ilyen esetben a diastemás hídtest leplezése egyszerűbb, mert a hézagfogak nyaki része alatt erre elegendő hely áll rendelkezésre. Rendkívül gondosan kell ügyelnünk a hídtest és a műíny nyálkahártyái felszínének kialakítására, hogy a lehetőségekhez mérten palatinal felé alámosható és öntisztuló legyen. Felvetődik a kérdés, hogy milyen hibaforrásai vannak a diastemákat megtartó hídpótlásoknak? Hibát követhet el az orvos, ha gingivitisre hajlamos vagy a szájhvgienét elhanyagoló paciensnek készíti el a fent vázolt konstrukciók valamelyikét ; ilyen esetben feltétlenül kontraindikált az igen nagy felfekvő felszínnel bíró palatinalíves vagy műínnyel leplezett hidak készítése, és csak kivehető protézissel tudjuk pótolni a hiányzó fogakat. A szájpadi íves 5. ábra. A bal felső nagy- és kismetszőfog pótlása megtartott diastemákkal. A pillér - fogakon háromnegyed-koronák. A hiány helyén az alveolusok buccalis besüppedése müinnyel leplezve
