Fogorvosi szemle, 1966 (59. évfolyam, 1-12. szám)

1966-06-01 / 6. szám

162

BRAUN IRÉN DR.

az eredménye. Ezért egyrészt fiatalkorú, másrészt idősebi) cukorbetegek nyálát vizsgáltuk.

Vizsgálati anyag és módszer. 8—8 fiatal (30 évesnél nem idősebb) és idősebb korú, a Debreceni Megyei T anács Rendelőintézetében gondozott diabeteses beteg nyálát vizsgáltuk. A nyálat esorgatással, ingerek tudatos alkalmazásának mellőzésével nyertük. Minden beteg éhgyomri és étkezés után különböző időpontokban gyűjtött nyálát vizsgáltuk. Egy-egv nyálpróba 1—2 ml volt. Minden vizsgált a szokásos reggelijét fogyasztotta el az éhgyomri nyál összegyűjtése után. A nyálpróbákat jégszekrényben tároltuk, a vizsgálat az utolsó nyálpróba összegyűjtését azonnal követte. A vizsgálat módszerét illetően utalunk I. közleményünkre (Braun). A vizsgáltakat illetően megjegyezni kívánjuk, hogy juvenilis diabeteseink közül egyik sem volt cariesmentes, de még csak cariesresistensnek sem lehetett őket minősíteni. Hogy a betegek a környezethez, nyálcsorgatáshoz hozzászokjanak, egyesektől kétszeri, sőt háromszori éhgyomri nyálpróbát vettünk. Az eredményeket bemutató ábrákon az 1. éhgyomri nyálpróba időpontját 0-val jelöljük, a továbbiakét folyamatosan számoztuk. Két nyálpróba vétele között 30 perc telt el. Időben pontosan jelöltük az étkezést.

Eredmények

A 2. ábrán mutatjuk fiatalkorú, a 3. ábrán idősebb cukorbetegeink nyálának enzymtartalmát.

Az ábrákon mutatott adatok alapján a következő megállapításokat tehetjük :

1. Diabeteses betegen ezen enzymek aktivitása a nyálban ugyanolyan határok között ingadozik, mint egészségeseken. így cukorbetegeken sem található törvényszerű összefüggés a fenti enzymek és a szuvasodás között. A vizsgált három enzym aktivitása is független egymástól.

7. ábra. A szénhidrát- és a fehérje-anyagcsere szkémája