Fogorvosi szemle, 1966 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
AVAR KOPONYÁK 9 Értékelés A processus alveolaris atrophiának a jelenlegi vizsgálatokban szereplő, VII—XIII. századból származó, koponyaanyagnál jelentkező 41—33%-os frequentiája, összehasonlítva a bevezetőben említett mai előfordulási arány, nyal, elég jelentősnek nevezhető. A koponyavizsgálatok eredményeit azonban csak fenntartással lehet összehasonlítani a ma élő lakosság szűrővizsgálatainak adataival. Az elmúlt évtizedben hazánkban végzett vizsgálatok ugyanis csak klinikai megfigyelésekre támaszkodnak, de röntgenvizsgálat nem történt. A koponya vizsgálatoknál viszont az állcsontok jól megtekinthetők és hibaforrást itt csak a postmortalis elváltozások jelenthetnek. Ez utóbbiakra vonatkozóan megbízható vizsgálati módszerrel nem rendelkezünk. A jelenlegi vizsgálatokban szereplő és a VII—XIII. századból származó koponyáknál észlelt igen nagy mértékűnek tűnő processus alveolaris atrophia-frequentia mindenesetre jogosan vetheti fel azt az ellenvetést, hogy nem módszerbeli hibáról van-e szó. A processus alveolaris esetleges postmortalis elváltozását alaposabban kellene tanulmányozni, hogy ez a hibaforrás csökkenthető legyen. Nem nyújtanak felvilágosítást a koponyavizsgálatok arra vonatkozóan sem, hogy milyen lehetett a parodontium lágyrész-alkotóelemeinek klinikai állapota. A vizsgálatok azonban, ha korlátozott mértékben is, de néhány következtetés levonására alkalmat nyújtanak. Az avar- és Árpád-korban a processus alveolaris atrophiája és a fogak abrasiója tekintetében nem mutatkozik lényeges különbség. Az atrophia tekintetében úgy tűnik, nincs lényeges eltérés a mai állapotokhoz viszonyítva sem. Nagyon valószínű, hogy a parodontopathiák jelenleg ismert formái a múltban is előfordultak, Erre utal az abrasiomentes atrophiák elég jelentős előfordulási aránya. Nem rendelkezünk számszerű statisztikai adatokkal az abrasio mai elterjedtségére vonatkozóan. A klinikai megfigyelések azonban arra utalnak, hogy ma a fogak kopása sokkal ritkábban fordul elő. Az is ritkább jelenség ma, bogy az atrophia és az abrasio párhuzamosan halad. Az ezer év előtt ezen a területen élt népesség között ez a párhuzamosság — vagyis a fiziológiás öngyógyulás — kb. 30%ban fordult elő. A férfiak és nők atrophia-frequentiájának arányszáma tekintetében a vizsgált két korszakban nincs számottevő különbség. Az abrasio azonban a férfiaknál gyakrabban fordult elő. Ennek megfelelően az öngyógyulások 63%-a a férfiakra esik. Valószínűen ennek tudható be, hogy teljesen fogatlan férfikoponya anyagunkban nem fordult elő. Egy teljesen fogatlan női koponyát a 13. ábrán mutatok be. A kopnya fogai az életben vesztek el, erre utal a teljesen gyógyult állcsontgerinc. Feltűnő, hogy különösen a mandibula processus alveolarisa milyen jól megtartott állapotban van. A ma élő lakosságon végzett szűrővizsgálatok adatai elég eltérő képet adnak (5, 6, 7, 10, 11, 14, 15, 16, 18, 20). De úgy látszik, így volt ez a múltban is. Ugyanis saját adataim, de Schwarz (14) vizsgálatai is elég nagy mértékű elterjedtségről tanúskodnak. Mások ennél sokkal kedvezőbb helyzetet találtak. Saját vizsgálataim, az alkalmazott módszerrel nem igazolják azt a várakozást, hogy a processus alveolaris atrophiájának lényeges fokozódása következett volna be az utóbbi ezer év alatt. A frequentia tekintetében, legalábbis úgy tűnik, nincs változás. A folyamat súlyossága szerint viszont nem rendelkezünk alkalmas összehasonlítási adatokkal. összefoglalás 257 VII—VIII. és 266 XI—XIII. századból származó koponya processus alveolarisának állapotáról és a fogak abrasiójáról számol be. A VII—VIII.
