Fogorvosi szemle, 1966 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1966-05-01 / 5. szám
138 BALOGH К. DR.—IFJ. INOVAY J. DR. Közlemény a Budapesti Orvostudományi Egyetem Szájsebészeti Klinikájáról (Igazgató : Balogh Károly dr., egyetemi tanár, az orvostudományok doktora) A fogászati emelők hatásmechanizmusa és osztályozása Irta: BALOGH KÄUOLY dr. és ifj. INOVAY JÁNOS dr. A fogászatban használatos emelőket legtöbbször a tervező vagy kivitelező nevével jelzik. Rendszerezésükkel (erőhatás módja, funkcionális igénybevétel, használhatóság, alaki eltérések stb.), az alkatrészek pontosabb megjelölésével és egyes fogalmak tisztázásával nemigen foglalkoztak.-Pl-Ki Emelők hatásmechanizmusának ismertetése Az emelők fizikai értelemben véve az egyszerű gépek közé tartoznak. Lényegük, hogy a támadó erő irányának megváltoztatására, nagyobb erőnek kisebb erővel történő egyensúlyozására használhatók fel, éspedig úgy, hogy a nagyobb erő kisebb elmozdulást végez, míg az egyensúlyozó erő — mely kisebb — nagyobb elmozdulást végez. Az emelők lehetnek egykarú-, kétkarú- és szögemelők. Az emelőnek van 1. markolata, 2. szára vagy nyele és 3. működő része : az emelő karja. Az emelőt alakja és funkciója szerint is megkülönböztetjük. Funkciója szerint lehet: 1. interdentalisan használható, (pl. Lecluse), 2. interdentoalveolaris vagy interossealis (ha pl. alveolusra támaszkodik — Bein, Vájná). 3. interradicularis (több gyökér esetén használható). A hatásmechanizmus ismertetésére a Lecluse- és Winter-féle kétkarú emelő ragadható ki példa gyanánt. A Lecluse markolatára kifejtett forgató nyomaték azonos a sorban utolsó fog lazításánál jelentkező forgatónyomatékkaí (1. ábra). A két erő fordított arányban áll a markolat hosszával és a működő rész méreteinek hányadosával. Tehát a Lecluse hegyi harmadával nagyobb erő fejthető ki, mint a működő rész szélesebb, hátsó harmadával (2. ábra). Megfelelő alkalmazás mellett nemcsak dönti a sorban utolsó fogat, hanem emelő haji. ábra. A Lecluse-emelö markolatának (Pt) és működő részének (P2) vetülete 2. ábra. A Lecluse-emelőnél fellépő erőviszonyok változása a működő rész támadási pontja helyzetének függvényében
