Fogorvosi szemle, 1966 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1966-05-01 / 5. szám
1966. május LIX. évfolyam 5. szám FOGORVOSI SZEMLE FELELŐS SZERKESZTŐ: Prof. dr. VARGA ISTVÁN Szerkesztették: 1908—1935. KÜKMÖCZ1 ZOLTÁN dr., 1930—1931. Prof. MOItLLLI GUSZTÁV A fogbélsapkázás kérdése Kisérletek és gyakorlati tapasztalatok* írta: ARNOLD, WALTER H. dr. (Wien) A beteg, de élő pulpa megtartásának lehetősége nehéz probléma, és ennek megoldásán már évtizedek óta fáradoznak. Ezért a kérdés további megvitatása előtt vegyük figyelembe a következőket: szabad-e valóban a beteg, megnyílt pulpa szorgalmazott megtartását a gyökérkezeléssel szemben jobb megoldási lehetőségnek tekinteni ? Szabad-e ilyen pulpa megtartásával (és így a devitalisatio és a lege artis gyökérkezelés elkerülésével) az esetleges gócképződés elmaradását feltételezni ? Nem determinálja-e már a pulpa sapkázásakor a postoperativ gyógyulási folyamatot a fogbél állapota ? Ezek a kérdések helyénvalónak látszanak, részint azért, hogy eredeti célkitűzéseinket ne veszítsük szem elől, másrészt, hogy a gyógyszeres kezelést értékelni tudjuk. Mivel a diagnózis lehetőségei korlátozottak, az előbbi részletkérdések igen nagy jelentőséggel bírnak. Az egész kérdéskomplexumot lehetetlen egy előadás keretében letárgyalni, ezért engedjék meg nekem, hogy főleg a gyógyszeres kezelés és a keményállomány-képződés kérdéseit taglaljam, és beszámoljak állatkísérleteinkről, amelyeket éppen ezért állítottunk be, hogy egyrészt összehasonlítási alapot kapjunk, másrészt, hogy azonos pulpasapkázó anyaggal dolgozhassunk. Kísérletes vizsgálatok 12 kutya 504 fogán 405 pulpasapkázást végeztünk, éspedig tudatosan a gyakorlatban szokásos módon, kofferdamm nélkül és csak felületesen tisztítottuk le a fogakat alkohollal. Az üregalakítást vízben hűtött gyémántkövekkel végeztük, utána steril fúróval és szondával nyitottuk meg a pulpát. A cavitas átöblítéséhez kezdetben phvsiologiás konyhasó-oldatot használtunk, később már csak vízvezetéki vizet. Az üreget levegővel és vattagombóckákkal szárítottuk ki. A beavatkozásokhoz a kutyákat narcotisáltuk, és így kitűnő műtéti előfeltételeket nyertünk. Akadályokat csak a kis frontfogak jelentettek és a nehezen hozzáférhető utolsó molarisok. Gyógyszeres kezelésre a Reogan nevű kalciumhydroxid-készítményt alkalmaztuk, azonkívül a Biotricin, Baneocin és Latycin nevű antibioticu mókát, valamint a Soluprednisolon és Hydrocortison-acetat corticoidokat. Egyes fogakat Marfanil sulfonamiddal is kezeltünk. A cavitasok zárására nagyobbrészt foszfátcementet, az esetek kb. egyharmadában pedig cinkoxid-eugenolt hasz* A Budapesti Fogorvostudományi Kar és Fogorvosi Szakcsoport 1965. február 12-én tartott tudományos ülésén elhangzott előadás.
