Fogorvosi szemle, 1966 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1966-04-01 / 4. szám
112 TÖTH KÁROLY DR. és Möller-Christensen is megjegyzik, hogy az adatok feldolgozásánál ez a szempont érvényesüljön. Azt hiszem, hogy az elérendő cél — vagyis a fogszuvasodás valódi állapotának megítélése — érdekében helyes lenne, ha legalább 50% feletti és 50% alatti bontást alkalmaznánk. De még pontosabb kép birtokába kerülnénk, ha 50% felett 10 százalékonként adnánk meg az adatokat. Későbbi felhasználás végett az 5. és 6. táblázaton 10%-os bontásban adom meg az avar- és Árpád-korra vonatkozó eredményeimet. Ezzel a módszerrel a különböző szerzők idők folyamán igen jelentős anyagot gyűjthetnének egybe, amely végül is egy összefoglaló munkában értékes gyümölcsöt teremne. Ma azonban ennek az indexnek az általános használata még nem elfogadott és ezért nem is ment át a gyakorlatba. A különböző indexű koponyák adatainak az összevegyítése sokat levon a vizsgálatok értékéből. A nyert eredmények minden esetben módosulnak. Az általam vizsgált avar- és Árpádkorra vonatkozóan az eddigi irodalmi közlésekben csak Huszár és Schranz adják meg az ADI átlagértékét. így jelenleg az adatok összehasonlításánál nem tarthatom magam a fent kifejtett szemponthoz. Lenhossék adatai annyira elütnek a többiektől, hogy érdemesnek tartom ezzel a cikkel külön közleményben foglalkozni. Ugyanekkor számolok be az egyes fogaknak a szuvasodásban való részvételéről. Három ábrába foglaltam össze az eddigi vizsgálatok eredményét (2., 3., 4. ábra). Azonos adatokat eddig egyetlen szerző sem közölt. Bruszt nem tulajdonít jelentőséget annak, hogy a különböző helyen feltárt koponyák fogazati állapotában különbségek mutatkoztak. Adatai szerint az avar-korban, pl. a él// Csoport átlagok Avar-kor Árpád-kor A12 .?. ábra. Az egy koponyára eső szuvas és életben elvesztett fogak száma az avar- és Arpádlcorban saját vizsgálataim és az irodalmi adatok alapján
