Fogorvosi szemle, 1966 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1966-04-01 / 4. szám
1966. április ЫХ. évfolyam 4. szám FOGORVOSI SZEMLE FELELŐS SZERKESZTŐ: Prof. d r. VARGA ISTVÁN Szerkesztették: 1908—1935. KÖRMO0ZI ZOLTÁN dr., 1930—I9S1. Prof. IHOKELLI «IJSZTÁT Közlemény a Budapenti Orvostudományi Egyetem Szájsebészeti Klinikájáról (igazgató : Balogh Károly dr. egyetemi tanár, az orvostudományok doktora) A szájüreg malignus tumorainak távoli áttéteiről* írták : CSIBA Á В P Á D dr. és VÁMOS IMBE dr. A szájüreg malignus tumorainak makro- és mikromorphologiája nagyon változatos. Ezek beosztására sokféle próbálkozás történt. Balogh (1) osztályozása a tumorok tapintási leletének és histologiai képének egybevetésén alapul. Eszerint megkülönböztetlágyrészben elhelyezkedő, jobb kórjóslatú ; és csontokba localisalt, kedvezőtlenebb kimenetelű daganatokat. A lágyrész-tumorok közé sorolja az ajak, pofa, íny, szájpad, nyelv és szájfenék tumorait, míg a csonttumorok közé a mandibula és maxilla primaer daganatait. A szakirodalomban sokáig vita tárgyát képezte a primaer carcinomák előfordulásának a kérdése az állcsontokban. 1938-ban Thoma (12) mutatott rá, hogy a fogfejlődés során az állcsontokban sok hámmaradvány van, amelyből elsődleges rák indulhat ki. A stomato-onkologiában hosszú ideig az a felfogás uralkodott, hogy a szájüreg malignus tumorai localis, ill. regionalis elváltozások, amelyek növekedésük során Sosem terjednek túl a clavicula szintjén. E felfogás részben statisztikai, részben klinikai megfigyelésen alapult és arra vezethető vissza, hogy a betegek rendszerint kórházon kívül haltak meg. Idők folyamán e felfogás megváltozott. Castigliano és Rominger (3), de már korábban Price (7) és Burke (2) arról számolnak be, hogy az oralis tumorok távoli áttétei egyre szaporodnak. Ennek okát abban látják, hogy a tumorok korai felismerése, a korszerű ablastikus műtéti technika és a regionalis nyirokcsomók Crile (4, 5) által ajánlott praeventív eltávolítása meghosszabbította a betegek túlélési idejét, így tehát több idő áll rendelkezésre a távoli metastasisok keletkezésére. A szájüregi tumorok távoli áttéteinek pathogenesisét illetően Walther (15) és Zeidmann (19) munkáira utalunk, melyek szerint a kiindulás történhet jól körülírt egységes mezőből vagy elszórt gócokból. Akár unicentrikus, akár multicentrikus kiindulású a tumor, mindig beszűrődés (infiltratio) ixtján növekszik. A pusztító növekedés során a szöveteket tönkreteszi, betör a vér- vagy nyirokerekbe, miáltal a daganatsejtek elhurcolása, áttétek képződése válik lehetővé. A szájüregi tumorok lymphogen terjedési módját elég jól ismerjük. Távoli áttét viszont akkor keletkezik, ha a daganat a vénába tör. A betörés lehet kismérvű, de lehet igen nagy fokú, mikor is az áttétek nagy számban jelentkeznek, elsősorban a tüdőben. A tüdőbe került daganatcsírák egy része áttétté nő meg, másik része átjut a tüdőereken és a nagyvérkörön keresztül különböző szervekbe kerül. * Elhangzott a VII. Magyar Onkológiai Kongresszuson.
