Fogorvosi szemle, 1965 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1965-03-01 / 3. szám
74 PROF. DR. BREUSTEDT szabbítása, mert a protézis forgásvonalát hátrább helyezzük. Ezáltal a részleges protézis szerkesztésének egyik legfőbb követelményét valósíthatjuk meg. Az összekötő részek, amennyire csak lehet, meziái felé vannak helyezve : az ezekből disztális irányban végzett nyúlványok és sínező elemek akadályozzák a nyereg lesüllyedését. Jelenlegi tudásunk szerint és klinikai tapasztalataink alapján a nyeregtől távoli elhorgonyzás adja a legjobb összeköttetést a maradék fogazat és szabad végű protézis nyerge között. Ezt a felfogást rágóerő-mérő vizsgálatok is megerősítették, kétoldali szabad végű protézisek esetén (Kuck, Windecker, 1964). A tisztán gingiválisan elhorgonyzott fogsorral szemben a szabad végű protézis, nyeregtől távoli elhorgonyzással, a terhelési lehetőséget fokozza. Az állkapocs sorvégi hiányainak pótlásakor elsősorban olyan patomorfológiai és patofunkcionalis adottságokra kell tekintettel lennünk, mint a szuvasodási hajlam, a felső állcsont fogai, a száj gondozottsága és a páciens ielki beállítottsága a fogsorhoz. Csak ezután következik annak megfontolása, hogy milyen anyagból és konstrukcióval készüljön a fogsor. Mindenekelőtt azt kell mérlegelni, hogy a maradék fogazat fogágy betegségnek ellenálló vagy sem. A pontos leletek birtokában optimális kezelést nyújthattunk, visszaállítva és megtartva a rágóképességet. Az alsó, szabad végű protézis csak olyan elemet tartalmazzon, amelyre okvetlenül szükség van. Mint minden fogpótlás, ez is olyan egyszerű legyen amennyire csak lehetséges. Minél kellemesebb a protézis a páciensnek, annál hamarabb fogja azt megszokni. A króm-kobalt-molibdén ötvözetből készülő, beágyazó mintára öntött protézis módszere lehetőséget ad igen különböző szerkezetű fogsorok készítésére, foghiányok pótlására, a hiányos fogazat rágóképességének helyreállítására. Jó ellenállóképességű fogágy és szuvasodási hajlam nélküli fogazat esetén széles sínező rész támaszkodhat az alsó frontfogak nyelvi oldalára anélkül, hogy fém rész látható lenne. A tubercula dentis befoglalása akadályozza a sín süllyedését. Ha viszont a frontfogak lekopottak, akkor a metszőélekre terjedő sínnel a fogak meghosszabbítása lehetővé válik. A harapásemelés az oldalsó fogakra is kiterjedhet. A beteg parondotiumú fogak karmos sínekkel egy tömbbé foghatók össze. Ezáltal a különben igen ártalmas horizontális terhelés eloszlik a teljes maradék fogazaton. A karmos sínek adják a legtartósabb eredményt. Támasztó hatásuk következtében megerősödhetnek a hibás terhelés miatt meglazult fogak. Ennek ellenére sok páciens elutasítja a sínezésnek ezt a formáját, mert a fém karmok feltűnőek. Ezért sokszor engedményekre kényszerülünk, és a maradék fogazat sínezésére kevésbé célirányos módszert kell választanunk. A nyeregtől távoli elhorgonyzás elvének vázlatos ábrázolása
