Fogorvosi szemle, 1965 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1965-02-01 / 2. szám
ANTIBIOTIKUMOK 55 rialis fertőzések gyógyításának jelenlegi helyzete és a vírus betegségek chemotherápiájának kilátásai. O. H. 1963. 104, 1, 1. — 9. Ivanovics fíy. : Az antibiotikum therapia néhány szempontja. O. H. 1968. 99, 3, 1. — 10. Kővári F. : Szájsebészeti gyulladások kórokozóinak és resistentiájának vizsgálata antibiotikumokkal szemben. Fogorv. Szle. 1957. .503, 4, 92. — 11. Móra—Réczey — Zimándy: Antibiotikum érzékenység és resistentia vizsgálata az ambulans sebészetben. О. II. 1962. 103, 304. — 12. Pataki 1. : Modern antibiotikus therapia. О. H. 1956. 97, 132. — 13. Rubinyi P. — Kós R. : Az antibiotikus kezelés időszerű kérdései. Magyar Sebészet, 1963. XVI. 84. — 14. Uri J. : Új eredmények és lehetőségek a penicillin therapiában — félszintetikus penicillinek. О. H. 1962. 103, 1777. Д-р M. Барт a—д-р В. Дьенеш: О стоматологических отношениях антибиотиков. Авторы описывают часто встречающиеся осложнения при дозировке антибиотиков и защиту от них. На стоматологическом отделении Будапештской больницы им. Яноша перед дозировкой антибиотиков сделаны исследования на резистенцию и антибиограмма. Прицельным лечением антибиотиками можно уменьшать чрезмерное количество введенных антибиотиков и увеличение резистентных штаммов. Dr. М. Bart ha — Dr. W. О у e n e s: Die kieferchirurgischen Beziehungen der Antibiotika. Die Verfasser beschreiben die anlässlich der Verabreichung von Antibiotika sich ergebenden häufigsten Komplikationen und deren Verhütung. An der kieferchirurgischen Abteilung des Budapester Johannes-Spitals wird vor der Verabreichung von Antibiotika eine Resistenz-Prüfung und die Anfertigung eines Antibiogrammes vorgenommen. Durch die gezielte Antibiotik-Therapie kann man das überflüssige Verabreichen von Antibiotika vermeiden und die Zunahme von resistenten Stämmen verringern. Közlemény a Thallwitzi Helyreállító én Plasztikai Arc- és Állcsontsebészeti Klinikáról (Igazgató: Piof. Bethmann Wolfgang dr. egyetemi tanár) Adalékok az ajak-, állcsont- és szájpadhasadékosok orthodontiájához Irta: FLATH INGEBORG dr. és IVÁNKIEVICZ DÉNES dr.* Az ajak-, állcsont- és szájpadhasadékos beteg korszerű kezelése a hasadék műtéti ellátásával még nincs befejezve, mert a komplex rehabilitációhoz hozzátartozik az orthodontiai és a logopaediai kezelés. A fogszabályozó feladata, hogy a különböző tényezők miatt rosszul fejlődött felső állcsontot a mandibulához viszonyítva jó funkcióba hozza. A beszédgyógyásznak pedig az a feladata, hogy a sebészileg helyreállított velumnak jó funkciót biztosítson. Ezen hármas irányvonalat képviseli klinikánk, s ezért a sebész, a fogszabályozó és a beszédgyógyász közösen készítik el a hasadékos beteg kezelési tervét. Hogy a hasadékos beteg állcsontjának fejlődését a műtét előtt és után figyelemmel tudjuk kísérni, körülbelül kétévenként kontroll-lenyomatot készítünk. A lenyomat sorozat már a csecsemőkorban, az ajakplasztika elvégzése előtt kezdődik. A modelleket gyűjteményben őrizzük, és így a hasadékos állcsont növekedését szemmel tarthatjuk, de a különböző műtéti eljárásokat is kiértékelhetjük. A hasadékos állcsont anomáliája több tényezőből adódik. Ezt szemlélteti az 1. ábra. A maxilla növekedését a hasadék maga nem gátolja jelentősen. Az állcsont fejlődésére nagyobb befolyással lehet a műtéti trauma és a sebzés * Mint vendég a Miskolci Semmelweis Kórház (Igazgató: Pavlyák Pál dr.) Szájsebészeti Osztályáról (Főorvos: Ivánkieviez Dénes dr.)
