Fogorvosi szemle, 1965 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1965-02-01 / 2. szám
A CARIES EPIDEMIOLÓGIÁJA 47 menteseket caries-resistensként jelölni. Caries-resistentiáról véleményünk szerint csak akkor szabad beszélni, ha a tejfogazat fiziológiás elveszítésének idejéig szúmentes marad. Egyébként vizsgáltjaink között 49—54 hónapos korcsoportban még 30%-nál több az épfogúak aránya, a 60 hónaposnál idősebb csopor tokban viszont alig több 10%-nál. Ha tekintetbe vesszük, hogy a tejszemfogak és őrlők még iskoláskorúakon is jó néhány évig megvannak és közben nem csekély számban válnak szuvasokká, úgy véljük, hogy a csakugyan cariesresistens tejfogazat számarányát a populációban 5%-nál kisebbre becsülhetjük. Erre enged következtetni az is, hogy 38 debreceni 79—84 hónapos gyerek közül csak kettőnek (5,25%) volt ép a megmaradt tejfogazata. Ez a szám feltűnően egyezik a maradó fogazatot illetően a climacteriumig caries-mentesen maradók arányszámával, tehát talán annak mutatójaként értékelhető, hogy a tejfogazatban ugyanolyan mérvű „romlás” gyűlik meg alig 8—10 év alatt mint a maradóban mintegy 40—50 esztendő folyamán. 5. Egyrészt a tejfogazat rövidebb élettartamát, másrészt gyorsabb romlását vettük tekintetbe, amikor —- az irodalomban eddig használatos éves korbeosztástól eltérve — az egyes korcsoportok időtartományát 6—6 hónapban szabtuk meg. A szűkebb időtartomány azért előnyösebb, mert egy év túlságosan hosszú idő az iskoláskor előtti időszak egészéhez, az egyes tejfogak élettartamához mérten. Ebből adódóan nagyobb a vizsgált korcsoportok száma, ami az anyag feldolgozását megnehezíti. Az egyes korcsoportok létszáma így ugyan kisebb lett az irodalomból idézett korcsoportoknál, bár vizsgáltjaink összlétszáma nagyjából egyezik Fulton, Roos és Tóth adataival. A féléves korbontást eleve előnyösebbnek láttuk — így ti. a 12—84 hónaposok közül 12 korcsoport képezhető (ebből a 3. ábrán a két — egyben caries-mentes — legfiatalabbat, valamint a legidősebbet kis létszáma miatt nem tüntettük fel); legalább 12 korcsoport áll rendelkezésre a maradó fogazatban is a caries-intenzitás kor szerinti növekedésének a megítélésére. Adataink elemzése során semmiféle szempontból nem bizonyult hátrányosnak az egyes csoportok kisebb időtartománya; az értékelt csoportok létszáma 153 és 383 között ingadozik így is-6. A cer-görbe lefutása (1. ábra) az általános növekedési görbe aszimptotikus jellegzetességét mutatja: laposan indul, majd meredekebb lesz, bizonyos szint elérte után azonban újból laposodni kezd. Egyes populációkban (pl. svédeken) a vége felé meg is törik, további emelkedés helyett esni kezd.Ilyen törés azonban általában csak a fogváltás megindulása után jelentkezik, s feltehetően, legalább részben, a szuvas és tömött tejfogak természetes kihullásának a következménye. A görbe fentebb leírt alakja aránylag könnyen érthető. Az első szuvas laesio keletkezése lassú folyamat, de amint szuvas fog van a szájban, annak flórája elősegíti, hogy a többi fogon is caries keletkezzék. Az egyénszájában mintegy autokatalitikus folyamatként terjed a fogromlás, míg végezetül nem marad ép caries-esendő fog, hogy elromoljék. A caries-initiatio fentebbi egyénenkénti gyorsulása mellett egyre több és több személyen támad elsődleges laesio is. E két folyamat összegeződése eredményezi a görbe kezdeti lassú emelkedését, majd meredekké válását. Ahogy viszont egyre több személyen válik szuvassá az esendő fogak egyre nagyobb száma, úgy kell a görbének újból ellaposodnia. Akiken később támad az első szuvas laesio, azok később érik el ezt a „telítettségi” állapotot. Iskoláskorúak maradó fogazatának cer-görbéjén nem látható a kezdeti lapos rész (Adler). Hogy a tej- és maradó fogazat caries-görbéje különböző alakú, annak két oka lehet:
