Fogorvosi szemle, 1965 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1965-01-01 / 1. szám
fogváltás 9 6. A tej- és maradó fogak átlagos számát a 4. táblázat mutatja. A maradó fogak átlagos száma fiúkon 9 x/2 évtől, lányokon 8 x/2 évtől 1962-ben nagyobb volt mint a korábbi vizsgálat idején; a tejfogak átlagos száma pedig egyetlen kivétellel (6 y2 éves lányok) minden évfolyamban kisebb volt a későbbi vizsgálatkor. Megbeszélés Magyarázatra szorul, hogy miután klinikánkról az utóbbi évek folyamán két közlemény is foglalkozott a fogváltás acceleratiójának a kérdésével, e problémát további vizsgálatok alapján újból tárgyaljuk. Említettük már, hogy a fogáttörés acceleratióját az általános vélemény szerint két tényező okozza. Az egyik a fokozódó szuvasodás, mely maga is részben függvénye a fokozódó urbanizációnak, a másik pedig az urbanizáció közvetlen serkentő hatása a fejlődő szervezetre. Polczer szintén ezt a két tényezőt figyelembe véve értékelte a kapott eredményeket. Tisztázatlan maradt azonban az, hogy e két tényező közül honi viszonyaink között melyiknek van nagyobb szerepe. Hogy ezt a problémát némiképpen megközelíthessük, hasonlítsuk össze Polczer adatait a most közöltekkel. Meg kell említenünk ezzel kapcsolatban, hogy Polczer megítélése szerint az általa vizsgált Kúnszentmárton csakugyan tett néhány lépést a városiasodás felé; az általunk vizsgált püspökladányi járásban gyakorlatilag azonban azonosak maradtak az életkörülmények a nyolc év alatt. Természetes, hogy némi változás mégis történt itt is, hiszen a néptömegek életszínvonala az egész országban — folyamatosan, bár nem egyenletesen — emelkedik. Ez főleg az anyagi jólét fokozódását jelenti és nem az életforma gyökeres megváltozását. A püspökladányi járásban azonos munkalehetőségek mellett a lakosság foglalkozásbeli megoszlása a kérdéses nyolc év alatt lényegesen nem változott. A járásban gyár, nagyüzem nem létesült, és a lakosság túlnyomó része évtizedek óta egyformán a mezőgazdaságban és a vasútnál dolgozik; így megállapíthatjuk, hogy a területen gyakorlatilag urbanizációról beszélnünk még akkor sem szabad, ha a járási székhely, Püspökladány, főutcáját egy-két éve (egyébként másodszori vizsgálataink után felszerelt) fénycső világítja és „presso” is nyílt. Egyaránt látható Polczer és a mi adatainkból, hogy a fogváltás első periódusába tartozó fogak áttörési ideje nem változott, a második periódusban úttörőké azonban a legtöbb fogon időben előbbre tolódott. Az acceleratio mértéke a püspökladányi járásban megállapításunk szerint nem különbözik lényegesen a Polczer által Sátoraljaújhelyt illetően leírtaktól; kunszentmártoni adataiban azonban kifejezettebb. Az acceleratio mértékét tekintve az egyes fogak sorrendje nagyjából azonos. Feltűnik azonban, különösen a kunszentmártoni adatokkal összehasonlítva, hogy az M2 áttörési ideje kisebb mértékben változott jelen megállapításunk szerint. Mi a fentebb elmondottak alapján a fokozódó urbanizációt mint közvetlen oki tényezőt kizárhatjuk; így nem várható, hogy a vizsgált terület „urbanizációja” statisztikai módszerekkel kimutatható változást okozott a maradó fogazat áttörésében. Polczer ezt a tényezőt is figyelembe vette, mert az általa vizsgált terület peremén épült nagyüzem: így az egyik településen talált kifejezettebb acceleratio — legalább részben — a városiasodásnak lehet a következménye. A nagyobb szerep azonban véleményünk szerint a Polczer által vizsgált mindkét helyen, valamint a püspökladányi járásban egyaránt a fokozott szuvasodás következtében gyorsult tejfogelvesztésnek tuljadonítható. A püspökladányi járásban ezen idő alatt a cariesintenzitás ugyanis lényegesen fokozódott (Adler, 1964). Leslie szerint a tejfogak eltávolítása két évvel a természetes kihullá