Fogorvosi szemle, 1965 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1965-01-01 / 1. szám
A NYELV NYÁLMIRIGYEI 5 mirigyben és 3 a Weber-mirigyben. Adataink közül kiemeljük az onkocytaképződésre vonatkozó értékeket, amelyek szerint onkocyták 22 esetben a Weber-, 10 esetben a Nuhn- és 9 alkalommal az Ebner-mirigyekben jelennek meg. Ez aránylag magas előfordulási szám fokozott éberségére int, mivel az onkocyta már hyperplasia alakjában potenciális daganat tényezőnek számít. A táblázat adataiból kitűnik az is, hogy nem specifikus gyulladás és fibrosis elsősorban nyákos és kevert mirigyeket érinti. Ezzel szemben a lipomatosis inkább a savós mirigyekben mutatkozik. Számszerű összevetésben fibrosis 27, nem specifikus gyulladás 16 alkalommal jelenik meg a Webermirigyben, míg az Ebner-féle savós mirigy fibrosist csak 5, nem specifikus gyulladást 1 alkalommal mutat fel. Lipomatosis a Weber-mirigyben 3, az Ebner-mirigyben viszont 14 alkalommal fordul elő. Nem volna teljes a kép, ha az ismertetett nyálmirigy-elváltozások aetiopathogenesisét mellőznénk. Céltudatos megelőzést ugyanis csak ennek ismeretében tudunk végezni. Egyenlőre a kóros leletek aetio-pathogenesisét homály fedi. Az irodalomban a nagy nyálmirigyekre vonatkoztatva több szerző állítja, hogy valamely öregedéssel összefüggő tényező, továbbá hiányos táplálkozás, anyagcserezavar, hosszan tartó lobos allergiás állapot, hypoxidosis, malignus daganatok toxikus hatása okolható a nyálmirigy fenti elváltozásaiért. A nyálmirigy-elváltozások valószínű aetiológiájának megállapítására tanulmányoztuk eseteink kórtörténeti és a boncolási adatait. Mindezek arra utaltak, hogy e kórjelenségek létrejöttében komplex tényezők szerepével kell számolni. Éppen ezért nehéz eldönteni, hogy az ismertetett kór jelenségek a halálhoz vezető megbetegedésekhez csatlakozik, vagy pedig az élet folyamán elszenvedett kóros folyamatok vezettek ide, illetőleg tényleges öregkori elváltozásokról van-e szó. Ezek számbavétele után értékes adaléknak tartjuk, hogy a vizsgált eseteinkben 41 éves koron alul ép viszonyokat találni. Ha a fennmaradó középkorúakra vonatkoztatott nyálmirigyelváltozásokat — gyakoriságuk alapján — analógiába hozzuk az idősebb korúakéval, úgy tűnik, hogy a fenti nyálmirigy-abnormalitások életkorral progrediáló elváltozásoknak minősíthetők. Irodalom Baló J. : Az általános kórbonctan tankönyve. Bp. 1962. — Hamperl, H. : Arch. Path. Anat. 1931. 282, 724. — Lang, F. 1. : Hand. d. spec. path. Anat. u. Hist. V. 2. 1929. — Mathis, A. : Erkrankungen der Speicheldrüsen. München. 1954. — Rauch, 8. : Die Speicheldrüsen des Menschen. Stuttgart 1959. — Seifert, O. — Geiler, G. : Beitr. path. Anat. 1956. 116, 1. — Sicher, H. : Orban’s Oral Histology and Embryology. Saint Louis. 1962. — Virchow, R. : idézi Baló Д-р Карой Бало г—д-р Арпад Чиба: Патогистологическое исследование слюнных желез языка на трупах. Авторы сделали патогистологическое исследование слюнных желез языка у 96 умерших от различных заболеваний лиц. В 34,3% случаев найдены нормальные отношения, а в 65,7% — имея в виду порядок частоты — найдены следующие патологические изменения : дисхилия, фиброз, образование онкоцитов, неспецифическое воспаление, липоматоз, метаплазия. Prof. Dr. К. Balogh — Dr. A. Csiba: Die pathohistologische Untersuchung der Schleimdrüsen der Zunge an Leichenmaterial. Die Verfasser haben die Schleimdrüsen der Zunge bei 96 (39 Männer und 57 Frauen) durch verschiedene Krankheiten verstorbenen Individuen pathohistologisch untersucht. In 34,3% der Fälle wurden normale Verhältnisse, in 65,7% der Fälle wurden der Häufigkeit nach folgende Veränderungen vorgefunden: Dyschiiia, Fibrosis, Onkozyten-Bildung, nicht spezifische Entzündung, Lipomatosis, Metaplasie.
