Fogorvosi szemle, 1965 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1965-01-01 / 1. szám
2 BALOGH KÁROLY DR.—CSIBA ÁRPÁD DR. ségileg kóros váladékot termelnek. A kóros váladék az aeinusokban vagy a kivezetőcsövekben megreked, ezeket tömlőszerűen kitágítja és a pangó váladék mikrolithek képződését segítheti elő. A nyelv nyálmirigyeiben a dyschiliát canalicularis és aeinaris formában észleltük. Canalicularis dyschilia esetén a kivezetőcső többé-kevésbé egyenletesen kitágult. A tágulat olykor kisfokú, máskor jelentékeny lehet. Tartalmát minden esetben kórosan felgyülemlett, pangó váladék képezi. A kivezetőcsövek falát lapos, köbös vagy hengerhám fedi. A hám folytonossága általában megtartott, helyenként metaplasia kialakulása figyelhető meg (1. ábra). Az aeinaris formára jellemző, hogy a dyschilia rendszerint több mirigyvégkamrát érint. A mirigyacinusokat kitöltő, egyre nagyobb tömegű váladék a végkamrák falát mind jobban nyomja és így a nem elég gyorsan táguló falrészek elsorvadnak. Az egymás mellett elhelyezkedő mirigy végkamrák egymásba törnek, s végül egyetlen többrekeszű tömlő képződik. A dysehiliák fő előfordulási helyei a mucosus és kevert mirigyek, tehát a Weber- és Nuhnféle mirigy. A canalicularis formával ellentétben aeinaris dyschilia elég ritka. Mikrolithek képződését anyagunkban nem észleltük. 1. ábra. Canalicularis dyschilia szöveti képe. 2. ábra. Onkocytásan átalakult mirigyvég- H. E. M : 1 :100 kamrák szöveti képe. H. E. M : 1 :100 2. Onkocytaképződés. E sajátos hámsejtalakra Hamperl szerint jellemző az átlagnál nagyobb méret, szemcsés oxyphil plasma és egy vagy két közepes chromatintartalmú magnak a jelenléte. A nyelv nyálmirigyeiben elősízben Schaffer észlelte 1897-ben. Hamperl szerint leginkább idősebb egyének nyálmirigyeiben jelenik meg, máskor különféle nyálmirigydaganatok egyik hámeleme lehet, ritkán önálló daganatot képez. A nyelv nyálmirigyeiben az onkocytaképződés leginkább idős korban, disszeminált hyperplasia alakjában mutatkozik (2. ábra). A legváltozatosabb képet az acinus sejtek elfajulása mutatja. Súlyosabb esetekben a mirigyvégkamrák csupán sűrűn egymás mellett elhelyezkedő, lebenyszerkezet nélküli járatcsoportokból állnak, amelyek között kevés stroma helyezkedik el. Máskor éppen ellenkezőleg, az onkoeyták tömött fészkeket alkotnak a környező nyálmirigyszövetbe ágyazva. A mirigykivezetőcsövek onkoeytás elfajulását ritkábban észleljük. E járatok kitágultak és bélésüket helyenként többsoros oxyphil plasmájú, kerek vagy ovális magvú hám képezi. Az onkoeytáknak önálló adenomakénti előfordulását nem láttuk. 3. Metaplasia. E fogalom Virchowtól származik. Ez alatt egy szövetféleségnek más szövetté alakulását értjük. Így nevezzük egyik hámféleségnek másikká változását is. Vizsgálataink során a nyálmirigyek kivezetőcsövében
