Fogorvosi szemle, 1965 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1965-04-01 / 4. szám
ALSÓ AJAKHIÁNY PÓTLÁSA 113 A Debreceni Orvostudományi Egyetem Stomatologiai Klinikája (igazgató : Adler Péter dr. egyetemi tanár) Az alsó ajakhiány pótlása Irta: SZABÓ CSABA dr. Az alsó ajak részleges vagy teljes hiányának oka is, képe is igen változatos : sérülés, acut vagy idült kórfolyamat, fizikai-kémiai ártalom vagy sebészi beavatkozás eredménye. Az állandó nyálcsorgás, a beszéd- és táplálkozási nehézségek és a destrukció feltűnősége sürgeti a mielőbbi, lehetőleg végleges helyreállítást. A rekonstrukció az ajkak komplex funkciója és differenciált mozgása miatt protetikai eszközökkel nem adna kielégítő eredményt, ezért csak műtéti lehet. A cheiloplasztikához működő izmot tartalmazó, ép, élő szövetet kell felhasználni, amelyet legtöbbször a közvetlen környékről nyerhetünk. Az ajakképzéskor mind a száj működésére, mind az esztétikai eredményre tekintettel kell lennünk. Célunk az, hogy — amennyire lehet — megközelítsük az ép állapotot. Aszerint, hogy honnan nyerjük az alsó cheiloplasztikához szükséges szövetet, a műtéteket a következőképpen csoporosíthatjuk. 1. Az oldal-lebenyes eljárások közé azok tartoznak, amelyek során a hiány pótlásához a közvetlen környezetből, a hiány két oldaláról nyerjük a szükséges szöveteket. Legegyszerűbb formája az ékkimetszés; egyik legrégibb és többféle módosításban alkalmazott változata a Dieffenbach-műtét. Ebbe a csoportba sorolhatók még a következő plasztikák is : Szymanowski-, Jäsche-, Burow-, Ganzer- stb. plasztika. 2. Az alsó-lebenyes eljárásokhoz a szövetet az állról vagy az áll alatti régióból nyerjük. Pl. : Langenbeck, Anger, Lexer és Morestin műtétéi. 3. A felső-lebenyes eljárások a legkülönbözőbb, de a száj vonala feletti helyről nyerik a lebenyt. Ilyenek Abbé, Estländer és Bruns műtétéi. 4. A kombinált módszerek az előzőek különböző társításai vagy az operatőr esetenkénti elképzelésével kiegészített műtétek. Ilyen pl. az Abbé—Érczy-féle eljárás. 5. A távoli lebenyt nagyobb hiányok pótlásakor általában hengerlebeny formájában ültetjük át. Schuchardt thoraco-abdominalis, Ganzer thoracalis és cervicalis, Ullik viszont mastoideocervicalis hengerlebenyt használ. Mivel az alsó ajakhiány igen változatos lehet, minden beteg a hiány és a torzulás pontos elemzésén és a gondos műtéti terven alapuló egyéni megoldást kíván. Mi a fenti elvek és az időfaktorok figyelembevételével végezzük ajakműtéteinket. Leggyakrabban kis ajakhiányokat kell pótolnunk ; e célra ékkimetszést alkalmazunk. Az ékkimetszés. A Kirschner—Guleke—Zenker-féle Handbuch így írja le ezt az egyszerű műtétet : ,,... a hiányt ék alakúra kell formálni. Az ék alapvonala az ajakpíron fekszik, hegye pedig az állón. Az egyszerű réteges varrat torzulásához vezethet, ha az ék bázisának hossza meghaladja az ajakpír hosszúságának egyharmadát. . * A kisebb, 1—2 cm-es kimetszések sem járhatnak kielégítő esztétikai eredménnyel, ha takarékoskodunk a metszéssel és a háromszög csúcsát nem terjesztjük ki az állcsúcsig. A „takarékos” kimetszés és az egy harmad-szabály be nem tartása után gyakran észlelhető az alsó ajak jellegzetes deformitása. A szájrés erősen beszűkül, a feszülő, elvékonyodott alsó ajak a felsőhöz viszonyítva túlságosan rövid ; ezért a felső ajak előreugrik, az * Szabad magyar fordításban.
