Fogorvosi szemle, 1964 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1. szám
SZU V AS-DENTIN 21 Ha a pulpasapkázásokra vonatkozó sokféle ismertetett eljárást figyelemmel kísérjük, az derül ki, a sokszor látszólag ellentétes állásfoglalásokból is, hogy bár a főcél egységesen a pulpa életben tartása, mégis a kivitelezés módozataira javasolt sokféle egyéni elképzelés alkalmat ad elméleti vitákra. Az egyik ilyen vitatott kérdés, hogy meghagyható-e a szuvas dentin a pulpa közelében a tömés alatt, a pulpa exponálásának elkerülése érdekében. Továbbá ez a visszahagyott szuvas dentin a pulpa megtartásának szempontjából milyen jelentőséggel bír. Ebben a témakörben végzett vizsgálataink egyik szakaszáról már beszámoltunk (Fogorvosi Szemle, 1962. 7.), és vizsgálati eredményeink közül a következőket szeretném csupán emlékeztetőül kiemelni. A szuvas dentin antibiotikumokkal való kezelésének lehetőségeit vizsgálva in vitro kísérletekben megállapítottuk, hogy a széles spektrumú antibiotikumok közül a Chlorocid, Neomicin, Bacitracin és Polymixin В az ép és szuvas dentinben egyaránt diffundálni képes. Ezzel objektív lehetőség adódik a szuvas üregbe helyezett antibiotikumoknak a pulpaüregbe való bejuttatására és így a pulpa terápiás befolyásolására is. Kísérletesen kimutattuk, hogy a phosphatcement tömőanyagon sem az antibiotikumok, sem a baktériumok nem képesek áthatolni, ha a cement feldolgozása az előírásoknak megfelelően történt. Újabb vizsgálataink célkitűzése, megállapítani vajon a szuvas üregbe helyezett antibiotikumok hatására a carieses dentinanyag sterillé válik-e. Számos szerző véleménye szerint a szuvas dentinben a mikroflora elpusztul, ha a kavitást hermetikusan lezárjuk. Ez a folyamat azonban időben elhúzódóan zajlik le, és hónapokig tarthat, amíg a szuvas dentinben a baktériumflóra teljesen kipusztul. Ha ezt a hosszú lezajlási időt összevetjük a pulpa megbetegedésének sokszor nagy gyorsasággal bekövetkező elváltozásaival, melyek napok, esetleg órák alatt már a pulpa széteséséhez vezethetnek, és így a gyógyulással szemben antagonista tendenciát mutatnak —, s felvetődik a kérdés van-e biztosíték, hogy csupán a szuvas dentin hermetikus lezárása megállítja a pulpában megindult megbetegedés kifejlődését? Más szóval kifejezve, biztosan megelőzi-e maga a lezárás a caries következtében a pulpában megindult kóros folyamat előrehaladását és megszünteti-e a pulpa további irritációját, ha a dentinben egy virulens mikroflora marad vissza. (A hermetikus lezárás problémájával itt nem óhajtunk külön foglalkozni.) A pulpasapkázás kapcsán gangraenássá vált fogak eseteit analizálva az a meggyőződés erősödött meg bennünk, hogy megjavulnának a kilátások a pathologiás pulpaelváltozások gyógyulására, ha a mikroflora gátlása antibiotikumok alkalmazása révén már a cavitás lezárásával egyidejűleg bekövetkezne. A pulpitis kérdése nem kizárólag a dentinben zajló mikrobiológiai élet függvénye, de a pulpa megbetegedésének kialakulásában ezen folyamatoknak mégis nagy jelentőséget kell tulajdonítani. Ezért tettük vizsgálat tárgyává a szuvas dentin kezelését antibiotikumok alkalmazásával. Vizsgálatainkat a következő módszer szerint végeztük: Extrahált fogakon a szuvas üreget a pulpasapkázás elvei szerint előkészítettük úgy, hogy a pulpakamrák felett vékony réteg elszíneződött, felpuhult dentint hagytunk vissza, a cavitás széleit azonban az ép dentinig gondosan kitisztítottuk. A fogakat a vizsgálandó antibiotikum behelyezése után Aquadonttal zártuk le, parafinba mártottuk és 37 C°-on 3 napig incubáltuk. Ezután steril kautélák betartása mellett a fogakat felbontottuk, és a visszahagyott szuvas dent in - ből több részletben kaparékot vettünk, melyet aerob és anaerob táptalajra helyezve 2—3 napig tenyésztettünk és ezután leolvastuk az eredményeket.
