Fogorvosi szemle, 1964 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1964-05-01 / 5. szám
142 WALTER JANOS DR. ad le forgácsot, s így a szemcsék éllekerekítési sugara sem növekszik, mint pl. az elektrokorund szemcséké) kétségtelenül a gyémántkő kedvező hatásfoka irányába hat. A másik, fontosabb tényező a kötőanyag szerepe. Mig az elektrokorundnál a kötőanyag ráolvad a csiszoló szemcsére és működését akadályozza, addig a gyémántnál szemcsék közötti kötőanyagról a szokványos értelemben nem beszélhetünk. A gyémánt szemcsék ui. egy rétegvastagságban nyúlnak ki a kobalt bázisú wolfram-karbid páncélzatból. A szemcsék oldalfelületei szabadok, s így nincs kötőanyag, amely a szemcsék mélyrehatolását akadályozná. Ily módon a gyémánt nagy forgácsvastagsággal tud működni, s ez amellett szól, hogy bár a gyémánt a legkeményebb csiszoló szemcse, mégis mindenkor viszonylag lágy jellegűnek tud mutatkozni. A gyémántf úró, mint cavitasalakító eszköz Amit az eddigiekben a gyémánt csiszolókőről mondtunk, természetszerűleg érvényes a cavitasalakításboz használt gyémánt fúrókra is. E helyt azonban rá kell mutatnunk a gyémánt fúrók néhány olyan előnyére, amelyet a gyorsacél- és widia-fúróknál nem észlelhetünk. Már a gyémánt és az egyéb csiszolókő összehasonlításából is kitűnt a minőségi különbség a gyémánt javára. A cavitasalakító eszközök terén a különbség sokkal számottevőbb, mert a gyémánt alkalmazása azt jelenti, hogy a fúrókat (azaz a technikai értelemben vett marókat) csiszolókőre cseréltük fel. Ennek következtében a fúróhasználattal járó három fő kellemetlenség, mint a vibráció, a hőártalom, valamint a nyomás okozta panaszok jelentősen csökkennek. Vibrációcsökkenéshez vezet a gyémántnál kívánatos magasabb fordulatszám, de legfőképpen a gyémánt szemcsék átfedései, vagyis az a tény, hogy egyik átnyúlik a másik munkaterületébe. A hőképződés csökkenése a gyémánt lágy jellegű forgácsolásából, a nyomáscsökkenés a gyémánt és a fog közötti keménység-diferenciából, valamint számos egyéb tényezőből adódik. Végezetül megemlítem azt a kedvező tapasztalatot is, hogy a mindkét irányban egyforma hatásfokkal forgácsoló gyémánt fúró használata mellett csökken a lágyrészsérülés veszélye. Itt gondolok arra, hogy bármely egyéb fúrófajtánál, mégha spirálvonalban futnak is az élei, igen gyakran tapasztalhatjuk, hogy a fúró „megszalad”, ill. ki vágódik a ca vitásból. Ennek megelőzése állandó fokozott figyelmet, nagy fizikai és idegrendszeri erőkifejtést követel meg. Nem akarok ebből a fogorvosi foglalkozási ártalmak tekintetében messzemenő következtetést levonni, ezért csupán annak megállapítására szorítkozom, hogy a gyémánt fúrók alkalmazása csökkenti az orvosban a fúróhasználattal járó stress-hatást. összefoglalás Csiszolóköveink hatásmódjáról szóló közleményemet röviden abban foglalhatom össze, hogy a fogászatban mindenkor a lágy jellegű, vagyis a viszonylag nagy forgácsvastagsággal működő csiszoló eszközök használatára kell törekednünk. Ilyennek tekinthető a sziliciumkarbid és a gyémánt csiszolókő. Ez utóbbi fúrónak kiképezve a legjobb cavitasalakító eszközünk. Alkalmazásával a lágyrészsérülés veszélye is csökken. Irodalom 1. Mattyasovszky-Zsolnai L. : A csiszolókorong. Bp. Műszaki könyvkiadó, 1955. — 2. Hornung A. : A forgácsolás-elmélet és forgácsoló szerszámok. Bp. Tankönyvkiadó, 1953. — 3. Makádi A. : Marás. Bp. Műszaki könyvkiadó 1955. — 4. E. N. Maszlov :
