Fogorvosi szemle, 1964 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1. szám
LEUKOPLAKIA 3 Welsh szerint, ha a diffúz leukoplakia verrucosus formát ölt, azaz szerinte „leukokeratosissá” alakul, akkor indokolt a biopsiás vizsgálat. Lebourg tapasztalatai szerint — sokak véleményével ellentétben — a biopsia nem sietteti a metastasisképződést. Román szerzők szerint (Engels és mtsai) leukokeratosis vagy recidiva esetén indokolt a szövettani vizsgálat, melyet időről időre meg kell ismételni. Német szerzők a leukoplakia klinikai formája szerint szabják meg a sebészi módszert. Mathis és Rosenthal szerint a leukoplakia verrucosus formáját feltétlenül sebészileg kell kezelni, mégpedig radikálisan. Rosenthal kiemeli, hogy kis berepedés vagy daganatos növekedés észlelése esetén ne próbaexcisiót, hanem radikális műtétet végezzünk! Fasslce és munkatársai is indokoltnak tartják ezt, az általuk felállított csoportosítás szerint IV. csoportba tartozó, verrucosus leukoplakiák esetén, ahol a malignus átalakulás arányszáma 35% volt. Klinikailag diffúz leukoplakiáknál elég az állandó megfigyelés és az irritáló tényezők kiküszöbölése, gyanús esetben szövettani vizsgálat elvégezhető. Rosenthal (és angolszász szerzők, így Boyle) szerint a próbaexcisio szakorvos kezébe való, aki malignus histológiai lelet esetén a radikális műtétet is el tudja végezni. Valamennyien egyetértenek azonban abban, hogy radikális sebészi eltávolítás esetén is további megfigyelés alatt kell tartani a betegeket, mivel a műtéttel csak a kóros területet, szervrészletet távolították el, a leukoplakiákra való hajlam továbbra is megmarad. Hogy ilyen van, amellett szólnak Fasske és mtsai alapos vizsgálatai, kik a leukoplakiás eseteik nagy részében nem tudtak kiváltó okot kimutatni, s ezért feltételezik ezen betegeiknél a leukoplakiára való hajlamot. Sharp, Bullock, Helsper nagy anyagon végzett vizsgálataik alapján azt találták, hogy a szájcarcinomás egyének száj nyálkahártyája abnormális, helyenként atrophiát és leukoplakiás elváltozásokat mutat, és annak a meggyőződésüknek adnak kifejezést, hogy a cc. unicentrikus elméletét fel kell hogy váltsa a megváltozott abnormális hám talaján fejlődő multicentrikus cc. elmélete. Leukoplakiára való dispositióról beszél és műtét után további ellenőrzést ajánl Winiker-Blanck is, ki 47 radikálisan operált beteg 5 év múlva történt ellenőrzésekor 7 esetben észlelt recidivát. Klinikánkon sebészi kezelést végzünk általában a verrucosus, erosiókkal, rhagadokkal járó leukoplakiák esetében, ha az elváltozás kis területre terjed ki. Így kimetsszük a szájzug, a bucca és a nyelv körülírt, kis leukoplakiáit. A keményszájpad és alveolusgerinc leukoplakiáit, ahol a feszesen rögzülő nyálkahártya a per primam sebellátást nehezíti, elektrocoagulatióval távolítjuk el. Nagy kiterjedésű leukoplakiák esetén, ahol a radikális sebészi eltávolítás nagy roncsolással járna, először rendszerint csak próbaexcisiót végzünk. Malignus szövettani elváltozás esetén ezt radikális műtét vagy rádiumtűzdelés követi. Ha szövettanilag nincs malignitás, de a nagy kiterjedésű leukoplakia verrucosus vagy rhagadiform jelleget mutat, akkor A-vitaminadagolással megpróbáljuk elérni, hogy a leukoplakia körülírtabbá váljon, részben visszafejlődjön, s a megmaradó részt szakaszosan, több ülésben távolítjuk el. 3. Sugaras kezelést általában csak tumoros esetekben alkalmaznak. Régebben próbálkoztak vele (Miescher szerint a leukoplakia verrucosus formája jól reagál besugárzásra), de nem adott megfelelő eredményeket. Csupán egy olyan beszámolót találunk, Tentchov és Andrejev tollából, 1957-ből, mely a leukoplakia sugaras terápiája mellett foglal állást. Szerintük az eddigi sugaras kezelés hatástalanságának az az oka, hogy az alkalmazott dózisok kicsik, elégtelenek voltak, s csak felületes nyálkahártyagyulladást okoztak, felszínes erosiókat, melyből könnyen fejlődött rák. Ezért ők a Chaoul-fóle
