Fogorvosi szemle, 1963 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1963-03-01 / 3. szám
BUCCACARCINOMA 81 A III. stádiumban levő 26 buccacarcinomás betegünk közül csak 5 él három éven túl tumormentesen. A legnagyobb százalék a kezelés megkezdése utáni egy-másfél éven belül meghalt. Ha ennek a rossz gyógyulási eredménynek okát keressük, azt látjuk, hogy a beteg sorsát elsősorban a metastasisok jelenléte (26 esetből 10), továbbá a tumor környezettel összekapaszkodása dönti el. Csonkítás nélküli műtétre ebben a stádiumban már ritkán van lehetőség. A radiumtűzdelés a tumor nagysága és mélységterjedése miatt alig jár eredménnyel. A buccatumor kezelésében ilyenkor a röntgen mélybesugárzás kerül előtérbe, de a hatásfok legtöbbször csak palliativ. A régen alkalmazott ún. „sandwich” radiummoulaget — a személyzet nagy sugárterhelése miatt — mellőzték. A kiértékelés utáni években elég bíztató eredményekkel használtuk a tumor ,,sandwich-moulage”-hoz hasonló, két felszínről való besugárzását oly módon, hogy a száj felől Chaoul-, a bőr felől rács röntgen mélybesugárzást adtunk. Kísérletet tettük radioarany-izotóp infiltratiós kezeléssel is. Eredményeink rosszak voltak, mert az izotóp szövetek közötti egyenletes eloszlását nem tudtuk biztosítani (Vándor). A III. stadium eredményeinek javulása várható az ultrafeszültségű besugárzásoktól. Erre vonatkozó statisztika még nem áll rendelkezésünkre, de Ródé is megemlíti, hogy a kobaltágyús besugárzástól jobb eredményeket látott, mint a klasszikus röntgen mélybesugárzástól. A III. satdiumba tartozó tumor — jelenlegi helyzetünkben — gyakorlatiincurabilis, de a radikális műtéti technika bevezetésével, a rácsbesugárzással és az ultrafeszültségű besugárzásokkal az eredmények még javíthatónak látszanak. A IV. stádiumba tartozó 29 betegünket — egy kivételével — az első két éven belül elvesztettük. Feltűnő, hogy ezek az elhanyagolt, környezetükkel összekapaszkodott tumorok nagy része az áthajlási redőkből indult ki és onnan terjedt tovább. A metestasisok a III. stádiumhoz hasonló arányban fordultak elő. (29 esetből 12.) Kezelési módunk általában a palliativ célú röntgen mélybesugárzás volt. Meg kell állapítanunk, hogy még átmeneti javulást is alig értünk el. Ezekben az előrehaladott esetekben még a kiterjesztett műtéttől sem várhatunk eredményt és valószínű, hogy az általános rossz képet az ultrafeszültségű besugárzások sem fogják megváltoztatni. Egyetlen életbenmaradt betegünk esete — a későbbiekben esetleg követendő terápia szempontjából — tanulságosnak látszik. A buccáról az alsó áthajlási redőn át a mandibulára ráterjedő és azt destruáló elszarusodó laphámrák praeoperatív röntgen mélybesugárzása után a Stomatológiai Klinikán végzett mandibula részleges resectiója — melyet ismét postoperativ besugárzás követett — eredményesnek bizonyult -s a beteg 3 évvel később is tünetmentes. Itt nem sugárérzékeny tumorról volt szó, és az eset egyedül műtéttel sem volt megoldható. A kedvező lefolyást a praeoperatív besugárzás javára kell írnunk. Egy esetből ugyan nem lehet következtetést levonni, de az az érzésünk, hogy rácsbesugárzás, vagy telekobalt terápia praeoperatív alkalmazásával és az ezt követő kiterjesztett műtéttel ebben a jelenleg incurabilis csoportban is néhány esetben eredményt fogunk felmutatni. Anyagunk feldolgozása alapján a buccacarcinoma gyógyíthatóságában szerepet játszó tényezőket az alábbiakban foglalhatjuk össze :
