Fogorvosi szemle, 1963 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1963-03-01 / 3. szám
MANDIBULA FRACTURÁK 71 fonállal, sövénykerítés módjára, extraoralisan pedig emplastrum alkalmazását (In parte vero exteriori ponatur emplastrum factum cum albumine ovis). Brunschwig, aki a középkor vége felé élt úgy illeszti össze a törött részeket, hogy bal kézzel benyúl a szájba, és a jobb kézzel kívülről helyére igazítja a mandibulát. Ha a fogak „arányosan” a helyükön állnak, akkor azokat össze kell kötni. Utasítása a következő : „Végy egy jó négy vagy hat szálas sodrású, erős selyem fonalat, mely jól beviaszolt legyen, vagy egy ezüst drótot, vagy egy sárgaréz drótot, mely jól meglágyított és megmosott legyen és fondd ezzel össze a fogakat egymáshoz, mint a sövényt”. Külső kötésre 3—4 ujjnyi széles vásznat ajánl, amit nedves zsemlelisztbe kell mártani, majd bolus alba, mastix, tragacantha és gumiarábicum egyenlő arányú keverékéből készült anyaggal praeparálni, s így az áll alatt a fülek előtt, fejtetőn, majd fej körül vezetni, s végül megcsomózni. A hajas fejbőrön levő vászon természetesen ne legyen praeparált. Az így elkészített kötés megszáradva valósággal sínezi a tört mandibula végeket, mert csak nagyon kevés mozgást enged azoknak. A betegnek a gyógyulás ideje alatt „gazdagon” kalóriadúsan kell táplálkozni, de annak folyékonynak és puhának kell lenni, „mint amilyen a vörös bor, a gríz, a gersli leves és a többi”. Az újkorba való átmenetet a modern sebészet úttörője Ambrosius Páré jelenti. Az ő útmutatásai alapján jelentős előrehaladás történt a lőtt sebek és amputációk kezelésében. Ezen kívül főként a törések és ficamok ellátásával foglalkozott. A mandibula fractura ellátásáról azt írja, bogy „a törött részeket úgy tesszük vissza a helyére, hogy ujjúnkat a beteg szájába helyezzük, kívülről és belülről nyomva a kiemelkedő részeket, azért, hogy egyesítsük és összehelyezzük a csontokat, és ha teljesen keresztültört, s a csontvégek egymás mellé tolódtak, szét kell húzni és újra össze kell tolni, hogy a csontok végei alkalmasan egymásra helyeződjenek. És ha a fogak meglazultak az ínyben vagy a maguk kis üregében, vissza kell tenni őket a helyükre. Hozzá kell tenni és kapcsolni azokhoz, melyek szilárdan állnak, arany, ezüst vagy lenfonállal. Addig kell így tartani, amíg jól megszilárdulnak és a hús újraképződik és szilárddá válik. Kívülről vastag bőrsínt kell rátenni, olyant amilyenből a cipők talpát csinálják, az áll közepén széthasítva, az állkapocs hosszában és szélességében. Két ujjnyi széles és olyan hosszú köteléket kell rátenni, amilyen szükséges ; két végén bevágva hagyván egy hüvelyknyi hosszúságot, s az állná! hasonlóképpen elhasítjuk, hogy jobban összefogja és összenyomja az állat, és a négy vég közül a két alsót a fej tetején varrjuk össze a hálósapkához, a két felső véget keresztül vezetjük és a hálósapka hátsó részén varrjuk össze olyan ügyesen, ahogy csak lehet, hogy jól tartsa a törést. Az a jele, hogy jól csináltuk, hogy a fogsorban a fogak egyenlő magasságban állnak.” (Oeuvres completes d’Ambroise Páré, Livre XIII., Chap. 7). A továbbiakban leírja, hogy a kallus képződéshez legalább húsz nap szükséges, s a betegnek csak folyékony és pépes ételeket szabad fogyasztani. Ambrosius Páré után egészen a XIX. századig nem történik semmi említésre érdemes előrehaladás mandibula fracturák kezelésében. Amikor az ipar rohamos fejlődésével a felfedezések, találmányoké kaucsuk előállítása, a lenyomatok készítésére szolgáló anyagok és a metallurgia, a fémkohászat vívmányai, ismertek lettek, az állcsonttörések kezelésében az új lehetőségek egész sora kínálkozott. Az ezután megjelent közlemények hatalmas tömegéből csak a leglényegesebbeket említem. Eleinte sok értekezést közöltek az ún. fogsínekről. Ezek közé a belülről és kívülről összetartó régibb fajta kötések közé tartozik az is, melyet Kingsley ismertet. Ez a mandibula fogaira helyezett kaucsuksínből áll, melyből erős, meghajlított drótok vezettek ki a száj zugokon keresztül. Megfelelően elhelyezett gézkötések a drótkengyelek végeit egymással összekötötték, s így tartották a sínt. Az első gyakorlatban jelentős kaucsuksínről Gunning ír először. Gipsz
