Fogorvosi szemle, 1963 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1963-03-01 / 3. szám

66 BALOGH KÁROLY DR. nyálkahártyája már kevésbé érzékeny. Ez azt jelenti, hogy az említett terüle­tek jól vascularizáltak, és sűrűbbek a fájdalomreceptorok. Ezért érzéstelenítés­kor már a tű beszúrását is tegyük fájdalmatlanná, főképpen a fokozottan érzékeny nyálkahártyafelületeket az ún. felületes érzéstelenítéssel (6—8%-os Pantoeainnal). Elsősorban a fogakból kiinduló fájdalom az, amit az eddig ismert gyógy­szerekkel csak nehezen tudtunk enyhíteni. Az odontogen fájdalmaknál inger­vezetés szempontjából két lehetőséget különböztetünk meg : az egyik az ún. somatilius fájdalomérzés, amelyet a n. trigeminus rostjai közvetítenek. Az első neuron ganglionsejtjeit a ganglion Gasseri reprezentálja. A második neuron a nucleus tractus spinalis n. trigeminiben ered, és a lemniscus trigeminalison át továbbítja az ingereket a thalamusba; a harmadik neuron innen halad a corticalis sensoros központokhoz. E rostok a fájdalmon kívül más érzéskvali­tásokat is közvetítenek (hő, taktilitás stb.). A másik lehetőséget a fájdalom ingervezetésében a fogbél és a fog környezete ereit kísérő Sympathikus rost­hálózatnak afferens elemei képviselik. A száj- és fogfájás órákon belül kialakítja a betegség tudatát, mert depresz­­sziót, étvágytalanságot, munkaképtelenséget okoz. Ehhez minden esetben csatlakozik a száj baktériumflórájának megváltozása és a száj öntisztulásának hiánya miatt a fog- és nyelvlepedék, ami szájbűzt okoz. Ennek további követ­kezménye a fokozottabb étvágycsökkenés és ízérzés hiánya (anoresia, anorexia, et agusia). A fokozott érzékenység — somatikusan és psychikusan is — csökkent ellenállóképességet jelez, amit a kezelés folyamán hasznosíthatunk. Pl. a superlatívusokban panaszkodó intellektuel rosszabbul tűri a fájdalmat, mint a szűkszavú paraszt. A fogfájást valóban megszünteti némelykor a fogorvosi várószobába érkezés, vagy a fogorvosi székbe ülés, esetleg a műszerek látása is. Ezt az orvos iránti bizalomnak vagy a segítség gyors reményének, néha pedig éppen a féle­lemérzésnek tulajdoníthatjuk. De mindezek a psychés tényezők kikapcsolód­nak, ha a kezelés, pl. a fogfájás az afferens pályákat ismét megnyitja az érzé­kelés számára. A tudat éberségét fokozza a fájdalom, amit helyesen állapít meg Horányi ; amihez kiegészítésképpen említem, hogy ez azt is jelenti, hogy a psychés ingerküszöb alacsony marad a kellemetlen emlékkép után. így pl. csak attól a fogorvostól fél a páciens, illetőleg csak az a páciens fél, akinek a fogorvos már fájdalmat okozott. Klinikai megfigyeléseink szerint a kivérzett betegek fájdalomérzése csök­ken. A hypalgesia vizsgálataink szerint a következő tényezőkre vezethető vissza : 1. vérzékeny betegeink között több alkalommal igazoltuk a thrombo­cytopenia, vagy thrombocytopathia előfordulását. Ezekben az esetekben a fájdalomérzés csökkenése a fájdalomérzés keletkezésében szerepet játszó serotonintartalom csökkenésével magyarázható. 2. A kivérzettség állapotában változást tapasztaltunk a thrombocyák működésében, amennyiben azok agglutinációja fokozódott. Thrombocytopathiás betegek előkészítésében ACTH és Cortison adásával fokozni tudtuk a thrombocyták agglutinációját. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy kivérzett betegeknél fokozódik a mellékvesekéreg funkciója. A fokozott mellékvesekéreg-funkció következménye a káliumürülés emelkedése. A káliumnak Jendrassík és Vadadi szerint a fájda­lominger kialakulásában, a tej savak mellett, a legfontosabb szerepe van. 3. Az általános tényezők mellett kivérzett betegekben a dehydratatio, a rossz szöveti vérellátás és a helyi histaminhatás csökkenése hypalgesiához vezet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom