Fogorvosi szemle, 1963 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1963-02-01 / 2. szám
48 SCHRANZ DÉNES DR. mellett röntgenezünk, az öregé fokozottabban ereszti át a sugarakat, tehát a képen sokkal transparensebb. Ez a fiziológiás, vagyis a hormonműködés csökkenésére visszavezethető általános, az egész csontrendszerre egyformán kiterjedő, öregkori osteoporosis következménye. * Ennek ellenkezőjét tapasztalhatjuk, ha fiatal és öreg porcot világítunk át. Vignon—Mégard—Bouvier és Perrin—Fayolle ezt pontosabban röntgendensitometriás úton tisztázták. Ezzel szemben egészséges, élő, maturált fogak röntgenezésekor ilyen szembetűnő eltérést nem tapasztalunk sőt, ha fiatal és öreg ember ép fogakkal bíró mandibuláját röntgenezzük kiderül, hogy amíg az öreg mandibula transparentiája fokozott, a fogak részéről ilyen eltérést nem találunk : az öreg foga a fiatalokéval egyező transparentiájúnak látszik, a kettő között nincs érzékelhető különbség. Különösen szembetűnő a fogak és a csontok eltérő transparentiája nőknél. Vignon és munkatársai által is igazolt vizsgálati eredményeim szerint a nők csontjainak korral járó mészszegénysége — és ezzel törékenysége is — korábban mutatkozik, s ennélfogva ugyanolyan életkorú férfiakéval összehasonlítva, előrehaladottabb fokú. Tehát a fogak és a csontok transparentiájában mutatkozó különbség is amellett szól, hogy a csontok mésztartalmú az életkorral tetemesen csökken a fogaké azonban nem változik észrevehetően. Conclusio A maturált, szúmentes fogakban a bevezetésben említett, életkorral bekövetkező és makroszkóposán, biopsziás, valamint elektronmikroszkópos eljárással kimutatott ismert változások az eddigi elhamvasztás útján, quantitativ módszerekkel végzett vizsgálatok szerint —- várakozásunkkal ellentétben -— nem járnak együtt a mésztartalom mennyiségi változásával, számottevő gyarapodásával. Feltételezhetjük azonban, hogy a mésztartalom az öregedéssel a fogon belül eltolódik, vagyis a szénsavas mész helyébe foszforsavas mész kerül, illetőleg megfordítva, vagy pedig a szűkülő csatornákba a fogak tömör, intertubularis állományából vándorol mész (transmineralisatio). Azt azonban határozottan megállapíthatjuk, hogy mennyiségi változást, beépülést (mineralisatio) nem sikerült ezúton kimutatni. Eszerint tehát az élet folyamán az egészséges fogon belül bekövetkező anyagi változások nem okoznak számottevő mennyiségi változást. A kis eltérések okát individuális tényezőkkel (öröklés, életkörülmények, táplálkozás.) megmagyarázhatjuk kellőképpen. Ugyanezek a biológiai tényezők az életkorszerinti ingadozásokra is felvilágosítást és magyarázatot adnak, mert a biológiai folyamatok mindig egyénileg és nem uniformizálva folynak le. Ebből következik, hogy arra a kérdésre, mennyiben következtethetünk a fogak mésztartalmából — tágabb értelemben hamutartalmából — az öregedésre, illetőleg az életkorra, igazságügyi orvostani szempontból határozottan nemlegesen kell válaszolnunk. Csupán a csontok és a porcok mész-, illetőleg hamualkatrészeinek mennyiségi változásából következtethetünk az életkorra, mert ezek összetétele az elhamvasztásos módszerrel végzett vizsgálatok tanúsága szerint — az individuális tényezőket is figyelembe véve — a korral igen kifejezett eltérést mutat. Mindezt azzal magyarázhatjuk, hogy amíg főleg a csontokban, de a porcokban is az élet során kifejezett lebontási és újképzési folyamat megy végbe, addig ez a maturált fogakban egészen minimális. * Nem tévesztendő össze a lokális, patológiás osteoporosissal.
