Fogorvosi szemle, 1963 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1963-02-01 / 2. szám
34 GYARMATI ISTVÁN DR. és fokozatos gyakorlati megoldásától azt várjuk, hogy a megye fogászati ellátása általánosságban és a mezőgazdasági lakosság javára is tovább fog javulni és azok a hiányosságok, amelyeket ma még kénytelenek vagyunk megállapítani, fokozatosan csökkenni fognak. Szívesen foglalkozunk a fogászati ellátás kérdésével azért is, mert ennek a kérdésnek kórházunkban a vidéki kórházak között a legrégibb múltja van. Örülnénk, ha most is kezdeményező lépéseket tehetnénk a kitűzött cél irányában. Ezeknek előrebocsátása után rátérek tulajdonképpeni mondanivalómra. A múltbeli helyzet -A fogszú és a fogágybetegség a modern idők civilizált emberén oly nagy mértékben elhatalmasodott, hogy az egészségügy kénytelen vele mint komoly betegellátási problémát jelentő népbetegséggel foglalkozni. Hazánkban a felnőtt lakosság igen nagy százalékának szuvas a fogazata. A fogágybetegségek, valamint a fekélyes ínygyulladás és következményeinek terjedése is egyre fokozódik. Azt is tapasztaljuk, hogy évről-évre súlyosbodik az iskolás gyermekek fogzatának megbetegedése is. Ezért elsőrendű feladat, hogy a fogbetegségek által keletkező közvetlen és közvetett károsodások csökkentésére törekedjünk. Mi lehet a fő irányelv ebben a felgyorsuló folyamatban % Az, hogy ezt a legelterjedtebb népbetegséget egységes, határozott és szervezett intézkedésekkel igyekezzünk legyőzni. A régi egészségügyi politika a népegészségügy szervezése terén a fogászati ellátásra nem fordított különösebb gondot és figyelmet. Főképpen a vidék volt elhanyagolt. Vidéki kórházakban rendszeres fogászati ellátás nem volt. A fogbetegségben szenvedők nagy tömegeinek, a nép széles dolgozó rétegeinek távolról sem állott rendelkezésükre olyan lehetőség, mint egyéb betegségek esetén, amikor is általában nyitva állt előttük a kórházi gyógykezelés lehetősége. Ebben a tekintetben csak a főváros volt bizonyos fokig kivétel. A gyulai megyei kórházban 1935-ben létesült először egy fogászati kezelő. Ez volt az ország vidéki kórházai között az első, amelyben a fogbetegségek gyógyítása helyet kapott. Ebben az időben munkája még nem terjedt túl a kórházon, területi munkát nem végzett. Önálló kórházi osztállyá is csak 1945 után válhatott és fejlődése ekkor indult meg. A mai állapot Nézzük meg, hogyan illeszkedik bele a gyulai megyei kórház fogászati osztálya egyrészt gyógyító, másrészt szervező, irányító és ellenőrző munkájával a megye fogbetegellátásába. A kórház stomatológiai osztályára felvett súlyosabb fog- és szájbetegek száma évenként átlagban 500 körül mozog, 80—90 százalékos ágykihasználással (I. táblázat). A kórházi osztályos ambulancia keretében osztályunk a kórház többi osztályaira felvett betegeket látja el. Az osztályos ambulancia évi betegforgalma 4 ezer körül mozog. A megyei szájsebészeti szakrendelést — megfelelő szakkáder hiányában — szintén a kórház fogászata látja el. Ez ugyan a kórházi főorvos számára rendkívül fárasztó túlterhelést jelent. Viszont előnyös abból a szempontból, hogy a megyei stomatológus főorvos ezáltal igen nagy beteg-anyagot tekinthet át.
