Fogorvosi szemle, 1963 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
28 KÖNYVISMERTETÉS Nagle & Sears: Denture Prosthetics. II. kiadás, 516 oldal, 309 ábrával. 1962 Mosby St. Louis kiadása. Ára : S 11.75. Az amerikai fogászat is mind jobban alkalmazkodik ahhoz az általános felfogáshoz, hogy a gyakorlati tudományok sikeres növeléséhez feltétlenül szükséges a vonatkozó alaptudományok részletes ismerete. Ezt a gondolatot tükrözi Nagle és Sears most megjelent „Protetiká” -jának minden sora. Ez annál is örvendetesebb, mert a fogászatnak éppen a protetiká az az ága, amelyről még a szakértő köztudatból is nagyon nehezen irtható ki az a téves vélemény, hogy ez csak egyszerű technikai feladat. A könyv első kiadása is az alaptudományok fontosságának gondolatán épült fel és ez az alig 3 év után szükségessé vált második kiadás a téma feldolgozásában még tovább építette ezt a helyes szempontot. A részletes tárgyalást is úgy osztják a szerzők két részre, hogy az első részbe a protetiká és az alaptudományok összefüggése, a második részbe pedig a klinikai kivitelezés módszerei jutottak. Az első rész hét fejezetre oszlik. Ezek közül az első a maxillo-faciális tájék működését : a rágást, a nyelést, a beszédet stb., a második e tájak funkcionális anatómiáját ismerteti. Nagyon érdekes a harmadik fejezet, ez a klinikai módszerek élettani bázisát tárgyalja a protézis szempontjából. Külön fejezete van azoknak a szövettani változásoknak, melyek a protézist viselők nyálkahártyáján és a száj üreggel szomszédos szöveteken a műfogsor hatására kialakulnak. Az ötödik fejezet címe Kinesiologia, ez azokkal a céltudatos mozgásokkal foglalkozik amelyeket az egészséges szervezet egész életén át végez. Természetesen ebben a fejezetben is elsősorban — az általános tudnivalók után — az állkapocs mozgásának, illetve mozgatásának törvényei kerülnek ismertetésre. Protetikára vonatkozó fizika és végül a psychosomatica fejezi be az általános tudnivalók fejezetsorozatát. A második rész közelebb áll a nálunk szokásos protetikai műveletek leírásához. Nagy súlyt helyez a „diagnózisra”, ami alatt a pontos és gondos szájvizsgálat, a lelki alkatot és minden egyéb körülményt regisztráló összesítés értendő a szerzők szerint. Lenyomatként többféle anyagot használnak, de elsősorban plasztikus anyagokat és mindig egyéni kanállal. Bő teret szentel a könyv az állkapocs relációknak és nagy gondot fordít mind a frontfogak, mind a hátsófogak kiválasztására. Leírja a szájba helyezés körülményeit és az esetleges utólagos korrekciókat. Külön fejezet tárgyalja az immediát protéziseknek alkalmazását. A protetikában használatos kifejezések betűrendes tárgymutatóját elég nagy terjedelemben (30 oldal) csatolták a könyvhöz. A felhasznált legújabb irodalom is minden fejezet után megtalálható. A könyv kiállítása a legigényesebb követelményeknek is megfelel. Ez egyébként a Mosby könyvek terén nem újdonság. Varga István dr. Sognnaes, R. F. (ed.) : Chemistry and Prevention of Dental Caries ( A fogszuvasodás kémiája és megelőzése). No. 446, American Lecture Series. 231 + XIII lap. Ch. С. Thomas, Springfield, 1962. Az amerikai fogorvosi kutatók túlnyomó többsége, az időnként ismétlődően felmerülő különböző divatos jelszavaknak hitelt nem adva, évtizedek óta következetesen kitart a fogszú kóroktanát illetően Miller kémo-parazitér elmélete mellett. E felfogást tükrözi a R. F. Sognnaes, a Norvégiából az Egyesült Államokba került kiváló biológuskutató szerkesztésében megjelent polygraphia is, amely hat aránylag rövid összefoglaló beszámolóban ismerteti mindazt, amit a címben jelzett témakörről tudunk. Az egyes beszámolók szerzői az általuk referált részlettéma keretében maguk is eredményes és ismert nevű, de kritikus szellemű kutatók, akiknek kritikai érzéke mind az irodalomban lefektetett nézetek, mind saját leleteik értékelése során maradéktalanul érvényesül. Sognnaes saját maga az első fejezetben a caries szövettanát és histokémiáját ismerteti. Taíán a legértékesebb a F. Brúdereid által írt fejezet a fogak vegyi összetételének és a fogszuvasodásnak a kapcsolatáról. Brúdereid saját munkássága nyomán derült fény arra a közelmúltig fel nem ismert tényre, hogy a fog felszínének vegyi összetétele lényegesen eltér a zománc egészének kemizmusától. Jobban elmeszesedett a zománcfelszín e szövet mélyebb rétegeinél magasabb töménységben tartalmaz fluort, cinket, ólmot s még néhány nyomelemet, míg karbonát, nátrium- és magnézium-tartalma csekélyebb. Egyes nyomelemek — pl. Sr — eloszlása egyenletes a zománc egész vastagságában. Részletekbe menően foglalkozik mind a fluor-ecsetelés által okozott vegyi változásokkal, melyek csak a zománc legfelszínesebb rétegét érintik, mind a fogszuvasodás okozta vegyi változásokkal. McDonald alig több mint 30 oldalon részletekbeinenően tárgyalja a caries mikrobiológiáját. Igen értékes G. N. Jenkins összefoglalása a táplálkozás és a nyál kemizmusának a szuvasodásra gyakorolt befolyásáról; élesen elkülöníti azt, amit csakugyan tudunk, attól, amit csak tudni vélünk, s rámutat igen sok vonatkozásban ismereteink hiányosságaira. Gray. Francis és Griebstein mintegy 15 oldalnyi szövegben tárgyalja meg a zománc oldódásának a kémiáját. Megmutatják, hogy milyen körülmények között lehet in vitro savakkal az in vivo észlelt „meszes
