Fogorvosi szemle, 1963 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
22 SCHWEIGL FERDINAND DR. A Debreceni Orvostudományi Egyetem Stomatológiai Klinikájáról (Igazgató: Adler Péter dr. egy. tanár) Az alsó bölcsességfog retentiója* írta : SCHWEIGL FEBDINÁND dr. A mindennapos fogorvosi (és részben klinikai) gyakorlatban a két különböző állapot jelzésére szolgáló retentio és impactio (scilicet dentium) kifejezést pongyolán gyakran használjuk szinonimaként. Magyarázatra nem is szorul, hogy ebből könnyen származik félreértés. Hogy nyelvileg is helyes és a tartalomhoz mért kifejezést használhassunk, annak előfeltétele, hogy fogalmainkat tisztán és félreérthetetlenül meghatározzuk. Midőn a közelmúltban a szövődményes dentitio difficilis gyógyításáról számoltam be, klinikánk tapasztalatai alapján azt az álláspontot kellett elfoglalnom, hogy a kórképet kiváltó, többnyire impaktált sapiens eltávolí tását heveny lobos szakban is azonnal el kell végezni a fennálló gyulladás kiterjedésétől és fokától függetlenül, mert ez nem ütközik műtéttechnikai szempontból különösebb nehézségekbe. Ez a megállapításunk természetesen csak a fentebb jelzett kórképet illetően érvényes; e közleményemben azt kívánom néhány beteg ismertetése kapcsán megmutatni, hogy a retineált bölcseségfoggal kapcsolatban nem azonos az álláspontunk. Hogy gyógyeljárásunk különbözőségét érthetővé tegyem, szükségesnek vélem, hogy a retentio és impactio fogalmát pontosabban definiáljam, s röviden ismertessem a dentitio difficilis dentis sap. inf. complicata kórképét is. Valamely fog retendo jár ól akkor beszélünk, ha áttörése nem következik be akkorra sem, mikor a gyökér növekedése befejeződik, a gyökércsúcs bezárul. Ez a meghatározás tekintetbe veszi a fogfejlődés egyéni variabilitását, mert hiszen a retentio kórisméje a retineált fog állapotától függ. Áttörésen e vonatkozásban a fogat borító lágyrészek folyamatosságának megszakadását célszerű értenünk, amit manapság az angolszász szakirodalomban „gingival eruption” névvel illetnek. Régebbi fogalmi meghatározás szerint a csontba ágyazott fogat tekintették retineáltnak. Az áttörő fog szempontjából viszont nem annyira a csontos boríték elhagyásának, hanem a száj üreggel keletkezett communicatiónak van jelentősége; ennek útján betegedhetik meg a fog cariesben, valamint támadhat parodontiumában a felszínről a mélybe terjedő lob. — Ha a fog áttörése közben — miután a borító lágyrészek folytonossága megszakadt — megáll valahol, de a többi fog rágósíkját nem éri el, fél-retentióról szoktak beszélni. E megjelölés helytelen, mert a fentebbi meghatározásnak ellentmond. — Azt a fogat, amely áttörésének szokásos idején — tekintetbe véve ennek egyéni variabilitását is — nem töri át, de gyökércsúcsa még nyitva van, késettnek tekinthetjük s az állapotot dentitio tarda névvel illetjük (B. Klein). E megjelölés azon feltevésre támaszkodik, hogy a gyökér további hosszanti növekedése folytán elkésetten bár, de mégis a fog „aktív” növekedése által bekövetkezhet az eruptio. Zavart kelt a retentio értelmezésében az a körülmény, hogy az angolszász irodalomban azonos módon jelölik a tejfog persistentiáját is. Nyelvészetileg ez ellen nem emelhető kifogás; a terminus technicus t. i. a latin retineo (-tenui, -tentus) igéből származik: visszatartok stb. E vonatkozásban célszerű lenne nemzetközileg egységes nomenklatúrában megállapodni. * A Fogorvos Szakcsoport és Budapesti Stomatológiai Klinika tudományos ülésén, 1962. márciusban tartott betegbemutatás nyomán.
