Fogorvosi szemle, 1963 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
12 CZAPPÁN GYÖRGY DR. nyálmirigy-tumorok 17%-át képezik. Legtöbb tulajdonságuk megegyezik az önálló nagy mirigyek hasonló képződményeivel, azonban egynémely vonatkozásban lehetnek eltérő sajátságaik is. Szembetűnő továbbá, hogy számszerűen távolról sem oszlanak meg egyenletesen a daganatok a glandulae labiales, linguales, buccales, retromolares és palatinales, tehát az úgynevezett kis-nyálmirigyek között. A tumorok felénél is több a palatumon, főleg a kemény száj pádon képződik. Két amerikai szerző, Vellios és Shafer, 1959-ben 54 kis-nyálmirigy tumoros esetet ismertetett. Közülük 32, tehát 59,2% palatinális lokalizációban keletkezett. A palatinális elhelyezkedés gyakorisága azzal magyarázható, hogy a szájpadláson vannak legsűrűbben járulékos nyálmirigyek. Orbán kb. 250-re teszi a kemény-szájpad, 150-re a lágy-szájpad és 12-re a nyelvcsap önálló mirigyhalmazainak számát. Megfigyelések szerint, az uvula állományában levő nyálmirigyekből csak a legritkábban indul ki primer nyálmirigy-tumor. A palatinális lokalizációnak külön jelentősége van azért, mert a neoplazma, esetleges infiltrativ növekedésekor a maxilla csontos állománya felé is terjeszkedik. Ezért a glandulae palatinales neoplazmáit célszerű kezdettől fogva maxillatumorként kezelni ! A nyálmirigyek leggyakoribb, s egyben legsajátságosabb daganata a „vegyesdaganat”, olyan mikroszkópos képet ad, mintha állományát hám és kötőszöveti elemek keveréke alkotná. Ezt a képet próbálja érzékeltetni a „Mischtumor” elnevezés, amely Virchovtól származik, és magyarban „kevert v. vegyesdaganat” név formájában még ma is közhasználatú. Vegyesdaganaton azonban nem szabad vegyesen hám és kötőszövetből eredő daganatot értenünk ! Ez a név csupán leíró jellegű, a hisztológiai kép téves értelmezésén alapul, s a daganat eredetével kapcsolatban legfeljebb csak egy hosszú időszak zavaros, elképzeléseit tükrözi. Ma már elavult több mint ötven más névvel együtt, melyek mind arra lettek volna hivatva, hogy ezt a daganatot megnevezzék. Az ún. vegyesdagantok szöveti képe igen változatos. Mivel a mikroszkópos képnek ez a sokfélesége a vegyesdaganatok legjellemzőbb sajátsága, találóan alkalmazza Foote és Frazell a complex sialoadenoma, Willis pedig a benignus pleomorph sialoadenoma nevet a vegyesdaganatok megjelölésére. Noha már Paget és mások is régen megállapították, hogy ez a sokalakú adenoma egyetlen daganatféleség, az egyes típusok közt mutatkozó szövettani különbözőség miatt még ma is gyakran adódik diagnosztikus tévedés. Nagy statisztikák átlagát véve, Rauch a nyálmirigy-tumorok 67%-át pleomorph adenomának találta. Ezek 92,5%-a a nagy, 6,5%-a a kis nyálmirigyekben képződik, 1%-a pedig ektopiásan fordul elő. A pleomorph adenomák minden elhelyezkedésben gyakoribbak nőkön mint férfiúkon. A kérdés hátterében hormonális tényezők szerepét kell keresnünk. A járulékos nyálmirigyek pleomorph adenomái Vellios és munkatársa eseteiben 66,6%-ban palatinálisan helyezkednek el. A palatum pleomorph sialoadenomái feltűnő tünetek nélkül szoktak jelentkezni, éveken át észrevétlenek, mivel lassan és fájdalmatlanul növekednek. Rendszerint másirányú vizsgálat kapcsán vagy kisebb helyi panaszokat okozva kerülnek észlelésre. Anamnesztikus adatok rendszerint nincsenek. Fennállási idejük Fine és munkatársai szerint átlag 4,5 év. A tumorok növekedése sokszor intermittáló jellegű. Ilyenkor malignitásra kell gyanakodnunk, azonban sem az intermittáló, sem a lassú vagy gyorsabb növekedésből nem vonható le csak hozzávetőleges következtetés a neoplazma jó vagy rosszindulatú voltára vonatkozóan. (Malignus tumor is növekedhet lassan.) Megfigyelések szerint a vegyesdaganatok csak igen ritkán fekélyesednek ki.
