Fogorvosi szemle, 1963 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1963-06-01 / 6. szám
TRIGEMINUS-NEURALGIA 175 Fővárosi János Kórház és Rendelőintézet (Igazgató: Takó József dr.) szájsebészeti és szemészeti osztályának és az Országos Gyógyszerészeti Intézet közleménye Új gyógyszer alkalmazása trigeminus-neuralgiában GYBSES VILMOS dr., GRÓSZ ISTVÁN dr., ÉLLÖ ISTVÁN dr. A betegségek gyógyítása kapcsán az orvostudomány egyik legfontosabb feladata a fájdalom csillapítása. A fájdalom iránti érzékenység fajták, sőt egyének szerint is különböző. Az ember egyik legkínzóbb fájdalommal járó megbetegedése a trigeminusneuralgia. Mivel a trigeminus-neuralgia (a továbbiakban : t. n.) pathogenesise még napjainkban is tisztázatlan, ennek részletes tárgyalását mellőzzük. Csupán megemlítjük, hogy Olivecrona, Dandy mechanikus laesiót, Quincke, Kuhlenkampf, Haertl, Hughes stb. vasomotor krízist, Schaltenbrand ischaemiát, Lewy partialis thalamus syndromát, Doering és Magun arteriosclerotikus elváltozást tételez fel. A t. n. elnevezés ma már csak mint gyűjtőfogalom állja meg a helyét. A tudomány mai állása a t. n. néven belül alcsoportokat különböztet meg és a gyógyítást az egyes neuralgia-típusok szerint irányítja. Cossa (1945) beosztását követve az alábbi főtípusokat különböztetjük meg: I. essentialis neuralgia, „neuralgia maior”, tic douloureux. Ez a klasszikus t. n. megjelenési formája. Tünetei : rohamokban jelentkező brutális fájdalom, mely valamilyen kiváltó tényezőre villámszerűén lép fel. Ezt teljesen fájdalommentes szak követi. Lényeg : a fájdalmak és fájdalommentes szakok váltakozása. Szigorúan az V. agyideg területére lokalizálódó kórkép. Általában egyoldalú folyamat, gyakoriság szerint a II—III—I-es ágakra lokalizálódig A rohamot az ún. „trigger-zóna” érintésével mindig ki lehet váltani. Az essentiális t. n. elkülönítendő az alábbi kórképektől: a) glossopharyngeus neuralgia, b) ganglion sphenopalatinum neuralgia (Sluder), c) ganglion geniculi syndroma (Hunt), d) ganglion ciliare syndroma (Charlin). II. Ebbe a csoportba soroljuk a Leriche által ismertetett „neuralgiaminor”-t, és a másodlagos vagy symptomás t. n.-t. Gyakran fog és szájműtétek után lép fel, ritkábban orrmelléküregi beavatkozások kapcsán. A legtöbb esetet idősebb korúak szájsebészeti beavatkozásai alkalmával észleljük. Tünettanilag jellemző, hogy állandó fájdalom van jelen, ennek intensitása változó, hiányzik azonban a teljesen fájdalommentes szak. III. A harmadik csoportot a sympathalgiák képviselik, melyekre jellemző az éjjel-nappal fennálló egyenletes fájdalom. IV. A negyedik csoport a tisztán psychogen alapon létrejövő psychalgiák. Nem kifejezetten fájdalmak, inkább kellemetlen érzések jellemzik. A terápiával kapcsolatban Kubányi monográfiájára utalunk, aki részletesen ismerteti a kérdés pathológiáját és a sebészi megoldásokat. A gyógyszeres kezeléssel kissé részletesebben szeretnénk foglalkozni. Konzervatív kezelésre sokféle gyógyszert ajánlanak, ami amellett szól, hogy ezek relatíve hatástalanok. Megemlítjük ezek közül az analgetikumok sorát (salicyl-származékok, chinin-származékok, novalgin). A narcoticumok közül a chlorylent, amely nem veszélytelen. A tartós altatás inkább psychalgiáknál került alkalmazásra. Obsolet szer az aconitin. Újabban a hydantoinszármazékok (cliradon, polamidon) használatát javasolják. Réthi 3%-os H202-t alkalmaz helyileg. A hydergin-származékok főleg migrénnél kerültek
