Fogorvosi szemle, 1963 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1963-05-01 / 5. szám
A GYERMEKFOGÁSZAT FELADATAI 145 Közlemény az Orvostudományi Egyetem Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinikájáról (Igazgató: Varga István dr. egyetemi tanár) A gyermekfogászat jövő feladatai írta: TÓTH PÁL dr. A „Gyermekfogászat, Fogszabályozás, Iskolafogászat” című könyv 412. oldalán Hídvégi dr. a következőkben foglalja össze az iskolafogászat lényegét: „Az iskolafogászat éppen abban különbözik a mindennapos gyermekfogászati ellátástól, hogy a tanuló függetlenül a szülő vagy a saját elhatározásától kerül az iskolafogorvos által meghatározott időben vizsgálatra és szükség esetén gyógykezelésre. Lényeges követelménye az iskolafogászatnak, hogy a gyermeknek a tanulmányi idő alatt évenként visszatérően akár van a fogaira panasza, akár nincs, meg kell jelennie az iskolafogászati vizsgálatokon. Ezzel ellentétben a legtöbb gyermek a tanácsi vagy magánfogorvosi rendelést csak saját elhatározásából és akkor keresi fel, amikor a fogfájása vagy egyéb panasza miatt szükségét érzi.” „Ha a terület szerint illetékes általános és középiskolai tanulók már rendszeres skolafogászati ellátásban részesülnek, kerül sor a 3—6 éves óvodáskorú gyermekekre.” Ezt a célkitűzést eddig nem sikerült megvalósítani. Sem azt az alapkövetelményt, hogy minden gyermek részesüljön rendszeres fogászati ellátásban, sem pedig azt, hogy ezzel a carieselőfordulás lényegesen csökkenjen. Ennek egyik oka, hogy a carieses fogú gyermekek számával az iskolafogorvosok és a rendelőórák száma nincs arányban. Fontossági sorrendben — felfogásunk szerint — előbbre kell helyeznünk az óvodások fogászati ellátását. Csak így képzelhető el, hogy az iskoláskor kezdetén a cariesindex eleve alacsonyabb legyen. Tehát ne a nyári szünetben kerüljenek kezelésre az óvodások, hanem rendszeres egész évi kezelésük legyen. A bolgár tapasztalatok igazolják, hogy a 3—18 évesek rendszeres fogászati gyógykezelése jó eredményekre vezet. A szuvas fogú gyermekek Bulgáriában 98%-os ellátottságot mutatnak és a fennmaradó 2% szanálása érdekében is minden megtörténik. Ezt az eredményt a bolgár egészségügyi kormányzat úgy érte el, hogy egy iskolafogorvosi körzetbe 2000 gyermeket osztott be. Jelenleg ennek a számnak a további csökkentésére törekszenek, éppen a fennmaradó 2% nem kielégítően ellátott gyermek érdekében. Megítélésük alapján egy körzethez csak 1200—1300 gyermek tartozhat, ha jó ellátást akarnak megteremteni. Ezzel szemben hazánkban még Budapesten is vannak 8000 iskolást számláló körzetek. Nem az iskolafogorvos munkája gyenge, hanem körzetének létszáma haladja meg a jó ellátás lehetőségének reális keretét. Melyek a feltételei annak, hogy a bolgárokhoz hasonlóan az optimális helyzetet mi is megvalósítsuk ? 1. A gyermekfogorvosok megfelelő séáma, azaz reális létszámú körzetek ; 2. Jól felszerelt munkahely és lakás a gyermekfogorvosok számára. 1. A Budapesti Orvostudományi Egyetem Fogorvosi Karáról 1964-től évente átlagosan 120—150 végzett fogorvos kerül ki. Ez a szám nem fedezi a gyermekfogászati igényeket. Hazánkban az ellátást igénylő 3—18 évesek száma kereken 3 000 000. A gyermekeket életkoruk szerint három csoportra oszthatjuk : a) A 2—6 éves gyermekek száma kb. 600 000. Ezek fogszuvasodása kb. 50%-os. Egy körzethez 3000 gyermek tartoznék. Ennek a korcsoportnak az ellátásához 200 fogszakorvosra lenne szükség, b) A 6—14 éves korcsoportba az általános iskolások tartoznak. Számuk mintegy 1 400 000,
