Fogorvosi szemle, 1962 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1962-03-01 / 3. szám
A MÉLYHARAPÁS 75 Közlemény a Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinikájáról (igazgató : Varga István dr. egyet, tanárj A mély harapás jelentősége a parodontopathia szempontjából* írta : V А К G A I S T V Ä N dr. A fogszabályozással foglalkozó orvos többször is kapcsolatba kerülhet a parodontopathia kórformáival, mert a fogászat e két szakágazata többszörösen is határterület. Most csak a mélyharapás és a parodontopathiák összefüggésével foglalkozom. Elsősorban a mélyharapás kóroktani jelentőségével, majd kialakulásának körülményeivel, gyógyításának lehetőségeivel. Rátérek még arra a fontos kérdésre is. hogy a mélyharapás kialakulásának megakadályozására van-e prevenciós lehetőség, és ha van, mi ennek a módszere. A parodontopathia — mai igen hiányos ezirányú tudásunk szerint — különböző környezeti ártalmak következtében — egyelőre előttünk ismeretlen szervezeti adottságok jelenléte esetén — alakul ki. A kórkép változatos. De két, különleges jelentőségűnek tekinthető tényezőt szinte mindig meg lehet figyelni a kezdeti stádiumban. Az egyik : a fognyak körüli hámtapadásnak sérülés vagy gyulladás okozta felhasadása, a másik pedig : egyes fogak ill. fogcsoportok — quantitativ vagy qualitativ szempontból — inadequat túlterhelése. Mindkét tényező következménye lehet a mélyharapásnak és ezért érthető, hogy ezt a harapási formát már igen régen a foglazulás etiológiai tényezői közé sorolták. A hámsérülést, illetve a gyulladást egyszerűen a frontfogak ínyszélére harapó metszőélek okozzák. A túlterhelés mechanizmusa már összetettebb. A mélyharapás fogalma sokáig tisztázatlan volt, talán még ma sem egészen világos. Az értéknorma szerint szabályos fogzáródás esetén a felső metszők élvonala az alsó metszők koronái magasságának egyharmadával távolabb van a frankfurti horizontálistól, mint az alsó metszők élei. Ebből a szempontból irreleváns, hogy ez a túlharapásnak nevezett anatómiai sajátság a szabályos előharapásos (orthognath) helyzetben érvényesül-e vagy progéniával társul. Mélyharapásnak általában azt a harapási formát nevezik, amelyben a felső frontfogak —• a mondottnál — nagyobb mértékben fedik az alsókat. Minél nagyobbmérvű a túlharapás, annál inkább zavarja az állkapocs artikulációs elmozdulásainak szabadságát. Ezért működési szempontból a mélyharapás fogazati anomáliának tekinthető, annak ellenére, hogy különböző — nagy anyagon gyűjtött statisztikák szerint — előfordulása 50% és 80% között van. A természettudományokban elfogadott szokás szerint a mélyharapást — előfordulásának eme gyakorisága miatt — statisztikai normának kellene tekintenünk. Működési szempontból viszont az anomáliák közé kell sorolnunk. A mélyharapás létrejöhet úgy, hogy vagy 1. csak a felső, vagy 2. csak az alsó, vagy 3. mind az alsó, mind a felső frontfogak hosszabbak a kelleténél, illetve vagy 4. csak a felső, vagy * A Fogorvos-Szakcsoport Tudományos Nagygyűlésén 1901 novemberében tartott előadás nyomán.
