Fogorvosi szemle, 1962 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1962-03-01 / 3. szám
ARCHARMONIA 67 A fogatlanság arctorzító következményeit az állkapocsízület szerkezetének azon sajátsága magyarázza, amely lehetővé teszi, hogy a száj záró izmok funkciójuk közben, lefutási irányuknak megfelelően az állkapcsot a felső állcsonthoz közelítsék és egyben még nyugalmi állapotban is előrefelé húzzák. Mindaddig azonban, amíg megvan az okkluzióképes fogazat, az állkapocsnak a vertikális síkban felfelé és a horizontális síkban előrefelé történő elmozdíthatóságának határt szab a rágófogak normális okkluziója és a metszőfogak ollószerű találkozása. Ennek következtében fiziológiás körülmények között mind nyugalmi helyzetben, mind a fogsorok normális zárásakor az állkapocs ízületi fejecse nem a fovea articularisban vagyis az ízvápa legmélyebb részében, hanem a tuberculum articulare hátsó lejtőjén nyugszik, okkluzióban pedig a mandibula a maxillához viszonyítva kis mértékben retrográd helyzetben rögzül. A fogazat elvesztése után azonban az állkapocs ezen kétirányú elmozdíthatóságának nincs akadálya, ennekfolytán a normális támasztékától megfosztott állkapocs fejecse nyugalmi helyzetben az ízvápa mélyére süllyed, teste pedig zárómozgáskor maximálisan megközelíti a felső állcsontot és egyidejűleg mintegy 5—8 mm-rel előre csúszik. Ugyancsak a fogatlanság következménye, hogy az ízületi tok elveszti normál tónusát, lötyögőssé válik, mint azt a központi idegrendszer betegségeivel kapcsolatos arthropathiák esetében (tabes, syringomyelia stb.) látjuk. Az állcsontok közötti harapásmagasságcsökkenés és az állkapocs előrecsúszása tulajdonképpen a létfenntartás érdekeit szolgálja. A fogazat elvesztése után ugyanis a szilárdabb ételrészek szétrágását azoknak, az állcsontgerincekkel történő, erősen csökkent hatásfokii elmorzsolása pótolja. E feladatát a retrográd helyzetben levő állkapocsgerinc csak akkor teljesítheti, ha megközelítheti, illetőleg kiterjedt felületen érintkezésbe kerülhet a felső állcsontgerinccel. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha az állkapocs teljes egészében süllyed, tehát csökken a harapási magasság és az állkapocs előrehelyeződésével megszűnik az állkapocs gerincének a maxilla gerincéhez viszonyított fiziológiás retrográd helyzete. Az ízületi fejecs változott helyzetében hátsó felszínével a meatus acusticus externus vékony csontfalára támaszkodik, ami otalgiát, sőt nagyothallást is okozhat. A fejecs új elhelyezkedésének további következménye a tuberculum articulare involuciója, minekfolytán általában 30—40°-os hátsó lejtője ellaposodik és ezzel az ízületi pálya is jelentősen megváltozik. Az ízületben történő eme változások éppen olyan irreparábilisak, mint az ezzel összefüggő következményes arctorzulás. A tartós foghiány következtében kifejlődött progéniát ugyanis protetikai eljárással megszüntetni, és az előreugró állcsúcsot eredeti helyére kényszeríteni többé már nem lehet. " Ez könnyen érthető, ha az ízületi változásokon kívül azokat a mélyreható szövetszerkezeti és anatómiai változásokat is figyelembe vesszük, amit a fogakkal történő normális rágás kiesése rövid néhány év alatt az állcsontokban és a rágóizmokban okoz. E változások egyformán érintik mindkét állcsontot, az arc konfigurációjára azonban mégis az állkapocs formatív változásai vannak nagyobb kihatással. A fogmeder involuciója után elsősorban az állcsontok testének azon részletei esnek az atrofia áldozatául, amelyek a fogmedernyúlványt tartották. Az állcsonttestek atrofiája az ajkak terhelése folytán a metszőfogaknak megfelelő területen indul el és onnan terjed fokozatosan a tuber, ill. a retromolaris tájék felé, ami még jobban kihangsúlyozza az ajkak beesettségét és az állcsúcs előreugrását. Az atrofia idővel olyan nagyfokú lehet, hogy a sinus maxillaris bázisát a szájnyálkahártyától elválasztó csontréteg pergamentszerűvé válik, az állkapocs teste pedig ceruzavékonyságúvá. Ennek következtében az eredetileg a kisőrlők gyökércsúcsai között és alatt végződő canalis mandibularisnak a faciális felszínen nyíló kimenete (foramen mentale) az állkapocs masztikális felszínére kerül, mikoris a protézis bázislemeze nyomást gyakorolhat a n. mentálisra. A protézist
