Fogorvosi szemle, 1962 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1962-02-01 / 2. szám
42 PERNECZKY DR.—LUSZTIG DR.—ORMOS DR. A histogenesis kérdését egyébként két szemszögből kell néznünk : a) A daganat a parotison belül, b) vagy a parotison kívül helyezkedik el. Ez utóbbi forma a ritkább. A histogenesis kérdésével foglalkozó számos theoria közül kettő a legvalószínűbb : 1. A parotis mirigycsövei a parotis körüli nyirokcsomóba nőnek, mely alapját képezheti a később kiinduló adenolymphomának. Aszerint, hogy ezen lymphoid elemek a parotis tokján belül, vagy azon kívül helyezkednek el, lesz a daganat intra- vagy extraparotidealis elhelyezkedésű. A daganat első leírói Albrecht és Artz (1) szintén e felfogást vallották. 2. A parotis mirigycsöveit bélelő hám proliferatiónak indul, amihez a lymphoid elemek felszaporodása társul. A daganat ez esetben intraparotidealis elhelyezkedésű lesz. Valószínűleg ezek a pathogenetikai tényezők adják a magyarázatát annak, hogy Warthin-tumor általában a partotison belül helyezkedik el. Ilyenkor a nyirokcsomó képe a daganatban gyakran nem mutatható ki, sőt egyesek — Martin, Ehrlich (20), Gaston és Tedeschi (11) — Thompsonnal és Bryanttal ellentétben tagadták, hogy az adenolymphomában előforduló lymphoid elemek nyirokcsomó képét mutatnák. Megjegyzendő, hogy a daganatstromában található és chronicus gyulladásra jellemző elemek, melyek főleg lymphocyták. valószínűleg elősegítik a nyirokcsomóstructura felbomlását. Siegmund (28) mutatott rá, hogy a nagyobb nyálmirigyek stromájában lymphocyták halmozódnak fel. Mindezek után érthető, hogy az adenolymphoma miért éppen a parotisból, vagy annak környékéről indul ki. Az irodalom mindössze négy oly esetet ismer, amikor a daganat a submaxillaris mirigyből, és egyet mikor annak tájékáról indul ki. Ezeket Spitznagel, Gödel (29), Wendel (34) és Steinhardt (31) közölték. A submaxillaris mirigyből kiinduló adenolymphoma papilláit a typusos hengerhámtól eltérően egyrétegű köbhám fedi s a lymphoid elemek kisebb mérvűek. Rasó (24) szerint az adenolymphoma mesenchyma által körülvett mirigyes adenomerek dislocatiójából származik. A histogenesis kérdésével számos szerző foglalkozik. Azoknak a felsorolása igen hosszadalmas volna. Az egyes szerzők feltevése néha igen különböző, így például Hamperl (15) a chronicus gyulladásnak és metaplasiának, Wenglowsky (35) és Delanglade (9) a thymus csíraszóródásnak tulajdonít szerepet. Véleményünk szerint Thompson és Bryant (33) vizsgálatai közelítik meg leginkább a valóságot. Daróczi és Márton (8) szerint az adenolymphoma az összes daganatok 1%-át teszi ki. Újabban egyre több azon szerzők száma, akik számos esetet gyűjtöttek össze saját anyagukból. így Foote és Frazell (10) 50 esetéről, Daly (7) 31-ről, Martin és Ehrlich (20) 22-ről, Hevenor és Clark (17) 20 adenolymphoma esetről számol be. Chaudhry és Gorlin (6) 357 igazolt adenolymphoma esetet gyűjtött össze, Ruebner (27) még további 112-ről tesz említést. Bernier és Bhaskar (4), Kahler és Paliette (19). Marshall és Uram (21), Moyse (22) és munkatársai, valamint Azzopardi és Smith (3). Legújabban Gläser (13) ad részletes ismertetést az adenolymphomákról. 575 nyálmirigydaganatából 30-at talált adenolymphomának. Thompson és Bryant (33) szerint az adenolymphoma férfiakban 7 : 1 arányban gyakoribb. A legtöbb eset 40—70 év között fordul elő, bár ritkán fiatalabb vagy idősebb korban is jelentkezik. Ezzel megegyezően saját öt esetünk közül négy volt férfi, s valamennyi 40 éven felül került észlelésre. Plaut (23) által összegyűjtött esetekben a legfiatalabb két és fél éves, míg a legidősebb 92 éves. az átlagkor 52 év. Redon (25) a nyál mirigyekkel foglalkozó
