Fogorvosi szemle, 1962 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1962-02-01 / 2. szám

40

PERNECZKY DR—LUSZTIG DR—ORMOS DR.

5. eset: 52 éves férfi j. parotisából kb. tyúktojásnyi nagyságú, tokkal bíró bevérzett csomót távolítottak el. Klinikai diagnosis : tumor parotidis 1. d.

Mikroszkópos kép : A szövetdarabban ép parotis szövet csak kis területen ismerhető fel, melytől a daganatszövetet részben heges tok határolja. A daganatszövet hám- és lymphoid elemekből épül fel. A hámsejtek kisebb-nagyobb üregeket alkotnak. A cysták belfelületét 2, vagy több rétegben elhelyezkedő hengersejtek bélelik. Egyes cystákban a stroma kicsiny papillaris beemelkedéseket képez. A cysták belfelületét bélelő hengersejtek magasak, általában kerekded, vagy ovalis maggal bírnak. A daganatszövet egy részében e leírt képtől részben eltérő szerkezetet találunk, amennyiben a daganatsejtek polygonalisak, mérsékelt acidophil plasmával bírnak. A magok kicsik, kerekek, hyperchromak. Egyes daganatsejtek plasmája vacuolisalt. A tumorsejtek részben acinusokat alkotnak, egyes helyeken pedig papillaris szerkezettel bírnak. A heges kötőszöveti stromában bevérzés és haemosiderin pigmentrögök találhatók. Megemlítjük még a Róna (26) által leírt secretiós capillárisok jelenlétét, melyek szerinte a secretum elvezetésére szolgálnak. (469/58. ksz. Kecskemét.)

Az utóbbi négy esetben ezüst impregnatióval lényegesebb eltérést az 1. esetben leírtaktól nem észleltünk. A vizsgálatok során végzett Van Gieson, Mallory, valamint Sudán III. festéssel említésre méltó elváltozást kimutatni nem tudtunk (1., 2., 3. ábra).

1. ábra. Lymphaticus alapszövetben hengerhámmal bélelt üregek. A lymphoid stromában jól fejlett tüszők (Haem.-eosin festés)

Megbeszélés

A cystadenoma papillare lymphomatosum általában a parotissal, annak is alsó szegletével függ össze. Ritkán a submaxillaris miriggyel kapcsolatos. Legtöbbször, mint saját eseteinkben is lassan növő, tokkal bíró, egyoldali és teljesen jóindulatú. A praeoperatív szak néhány héttől évekig tarthat, átlagban 6 év körül van. Eltávolítása után kiújulást, valamint malignitást kivételesen észleltek, bár Foote és Frazell (10) 1954-ben közölt közel 50 esetéből 6-ban talált recidivát. Az első malignus adenolymphoma esetet Ssobolew (30) ismerteti 1912-ben, majd Stőhr és Risálc (32) 1926-ban. Bár ezek rosszindulatúságát vitatják, Ruebner (27) 1960-ban malignus papillaris cystadenoma esetet ismertet.

A histogenezissel kapcsolatban különösen Thompson és Bryant (33) vizsgálatai érdemelnek említést. Ők ontogenetikailag próbálták e kérdést megközelíteni.