Fogorvosi szemle, 1962 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1962-09-01 / 9. szám
IGAZSÁGÜGYI FOGORVOSTAN 281 tűntek. Az utolsó fogeltávolítás alkalmával 4 fogat extraháltak. Öt óra múlva ajkai duzzadni kezdtek s ezért a kezelőorvos subcutan adrenalin injekciót adott neki. 11 órával az extrakció után fokozatosan megdagadt a nyaka, s hogy légszomjában levegőhöz jusson, az ablakhoz lépett, ahol összeesett és néhány perc múlva meghalt. Boncoláskor a torok és a garatgyűrű vizenyős duzzanata mellett a hangrés beszűkülését állapították meg. Öt évvel később ugyanennek a páciensnek 28 éves fivére hasonló körülmények között, 14 órával az extrakció után meghalt. Utóbb egy 19 éves másik fivérnél is fogat távolítottak el, s noha ő is, mint bátyja és nővére, recidiváló angioneurotikus oedemában szenvedett, penicillin és antihistaminok hatására életben maradt. A szülők és a többi testvér egészséges volt s nem volt oedemakészsége, így náluk fogeltávolításokkal kapcsolatban nem támadt oedema. E. H. Müller: Bakteriämie nach Zahnextraktionen (Bakteriaemia fogeltávolítás után) Schweizerische Monatschr. Zahnheilk. 72. 283—294 (1962). 84 pácienst vizsgált meg abból a szempontból, hogy mutatkozik-e fogeltávolítás után, s ha igen, mikor bakteriaemia. Ellenőrző vizsgálatot is végzett 31 páciensen, közvetlenül a fogeltávolítés előtt. Ezeknél a vérkulturák sterilek maradtak. Az esetek 50%-ában már 5 perccel az extrakció után baktériumokat lehetett kimutatni. 8 eset közül 6-ben 30 perc múlva is meg lehetett állapítani bakteriaemiát. A vizsgálatok szerint a száj valamennyi baktériuma részt vehet a bakteriaemia kifejlődésében. Döntő szerepet játszik a pulpa és a parodontium állapota, az extrakció lefolyása és az eltávolított fogak száma. E. Kunze, E. Moldenhauer, H. Fiedler: Beitrag zur allgemeinen Argyrose (Általános argyrosis esete) Dermatol. Wochenschr. 53. 990 (1961). 57 éves nő szájnyálkahártyagyulladását 2 éven át 5%-os eziistnitrátoldattal ecsetelték. Ez idő alatt argyrosis fejlődött ki nála : bőre piszkosszürkén elszíneződött, különösen kifejezetten az arcon, a fülkagylókon, a nyakon, kézháton és az ujjak feszítő oldalán. Az idült fémártalomra jellemző általános tünetek közül a testi gyengeség igen kifejezett volt. Azt, hogy a túlhajtott kezelés miatt tényleg argyrosisa fejlődött a betegnek, egy kimetszett bőrdarabka szövettani vizsgálata és a spektroszkópos vizsgálat is megerősítette. H. F. Overdiek: Können sich Amalgamfüllungen gesunheitsschädlich auswirken V (Lehet az egészségre káros az amalgamtömés ? ) Zahnärztl. Rundschau 71. 99—102 (1962). Áz amalgam általában még jelentéktelen toxikus reakciót sem vált ki, sőt még szenzibilizáló hatása is jelentéktelen. A szenzibilizálásra vonatkozóan még ma sem ismeretesek olyan széleskörű rendszeres vizsgálatok, amelyek diagnosztikai tesztek segítségére nemcsak a kültakarón, hanem más, úgynevezett shock-szerveken is értékelhetők. C. Parma: Berufsschäden im Bereiche der Mundhöhle (A száj foglalkozási ártalmai) Dt. Zahnärztl. Zschr. 16. 873 (1961). A foglalkozási betegségekről szóló általános bevezető után szerző a kérdést az alábbi fejezetek szerint tárgyalja : Mechanikai foglalkozási ártalmak a fogakon és a nyálkahártyán (1. körülírt abrasio, ajakelváltozások, 2. kiterjedt abrasio, 3. fogak lazulása, 4. sérülések). Porártalom. Savártalom. Fizikai okok (caisson, röntgen, rádium). Ipari anyagokkal történt mérgezések (ólom, higany, arzén). A fogazat késői foglalkozási ártalmai. 0. Johanson and B. Lindenstam: Dental evidence in identification (Fogászati bizonyítás a személyazonosítás során) Acta Odontol. Scand. 19. 101—119 (1961). Áz eljárás lényege a fogstátus rögzítése fényképeken a gyors identifikálás érdekében. E célból színes fényképeket készítenek a szerzők speciális kifőzhető fémtükör segítségével a felső és az alsó fogakról úgy, hogy ugyanazon a színes képen együtt látható a fogsor kívülről és belülről. Ugyancsak fényképet készítenek az illetőről ,en face helyzetben. E képek alapján a fogak jellegzetességeit sémában rögzítik és ezt olyankor használják fel, amikor egy bizonyos személy után kutatnak ismeretlen halott vagy halottak között. A fényképek és a sémában rögzített adatok nagymértékben elősegítik a speciális jellegek alapján a pozitív személyazonosságmegállapítást.
