Fogorvosi szemle, 1962 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1962-01-01 / 1. szám
LEUKOPLAKIA 13 2. táblázat Szövettanilag leukoplákiás esetek a János kórház 1953—1960. évi anyagában és a szájüreg és a garat rákja következtében 1957-ben Magyarországon meghaltak életkor szerint Korcsoport Szövettanilag leukoplákiás esetek Halálozás Magyarországon 1957-ben a szájüreg és garat rák következtében szám 0/ /0 szám 0/ /0 20 éven aluli.................................... 10 2,9 2 0,8 20—29 éves........................................ 17 4,9 2 0,8 30—39 éves ........................................ 42 12,0 7 2,7 40—49 éves........................................ 68 19,5 25 9,8 50—69 éves........................................ 125 35,8 39 15,3 00 éven felüli .................................. 87 24,9 180 70,0 Együtt......... 349 100,0 255 100,0 Ismeretlen korú ............................. 54 — • Összesen . . . 403 255 cerosus állapotok kifejlődése az 50. és 60. életév táján érik el a pundum-maximumot. 10 évvel korábban, mint a száj- és garatüregi rákok halálozási csúcsideje. A szájüregi praeblastomatosus állapotoktól, a manifest tumorokig,a természettől átlagosan 10 évi klinikai megfigyelési és gondolkodási idő áll a mi rendelkezésünkre. Ebben az időszakban keil beavatkozni és megelőzni a leukoplakia daganatos elfajulását, annál is inkább, mivel a szájüregi rákok operabilitása : a lehető legrosszabb. Ennyi az, ami a szájüregi rákok megelőzésével kapcsolatban hystomorphologiai eszközökkel biopsiás vizsgálati anyag alapján leszűrhető. Ha a fentebb felvetettek minden részletére maximális figyelmet fogunk fordítani, úgy a szájüregi rákot-megelőző tevékenységünket — ha nem is teljesértékűen, de — eredmény fogja kísérni. összefoglalás A leukoplákiák és az azokból idővel elvégzett próbaexcisios szövettani vizsgálat, a szájüregi rákpraeventio szempontjából elengedhetetlen követelmény. Tovább kell keresni a mélyebb okokat, azokat, amelyek a szájüregi praecancerosus állapotok egy részét, a rákos elfajulás irányába viszik. Ezen a területen — tisztán morphólogiai eszközökkel — tovább előremenni, és a kérdés lényegét megközelíteni már nem lehet. Ezért itt is, mint a rákkutatás egyéb vonatkozásaiban is, mindinkább biochemiai és biológiai irányba kell fordulni. Csakis így fogunk tudni előbbre jutni és megtalálni azokat az okokat, melyek a fentebb vázolt mechanizmus közbejöttével, de még valamivel: egy eddig ismeretlen fadorral kiegészítve, eldöntik azt, hogy egy-egy laphámsejtnek az embrionális életben még megvolt korlátlan szaporodó képessége visszaáll-e és hogy így, az azelőtt ártalmatlan, csak potentialisan praecancerosus leukoplákiás elváltozásból tényleges rosszindulatú daganat lesz. Ezen kutatótevékenység kapcsán, a rák onkogenezisében, a különböző biológiai irányzatok mind gyakrabban vetik fel a vírusok szerepét. A szájüregi praecancerosus állapotok kifejlődése az 50-ik és 60-ik életév táján
