Fogorvosi szemle, 1961 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1961-03-01 / 3. szám
70 PETHES DR.—KUTHY DR,—SAJTOS—LUSZTIG DR. Bács-Kiskun Megyei Tanács Kórháza (Igazgató főorvos: Strasser László dr.) prosecturájának, (Főorvos: Lusztig Gábor dr.) és a Közegészségügyi Járványügyi Állomás (Igazgató : Harsányi István dr.) laboratóriumának (Főorvos: Pethes Attila dr.) közleménye Adatok a kísérletes leukopeniák és leukocytosisok előidézéséhez emberi nyállal Irta: PETHES ATTILA dr., KUTHY 1ST VAN NÉ dr., SAJTOS LAJOS, LUSZTIG GÄBOK dr. Lusztig és munkatársai (12) 1959. év folyamán megjelent közleményükben megállapították, hogy egészséges nyulakban az i. v. adott szűrt emberi nyál a vércukor nagyfokú emelkedését idézi elő. Ezzel párhuzamosan a vér szénhidrátbontó-enzimtartalma is jelentősen emelkedett. Az in vivo bekövetkezett szénhidrátbontóenzim emelkedése in vitro is létrejött, amennyiben kémcsőbe tett emberi vérhez szűrt nyálat adtak. További vizsgálataik során azt észlelték, hogy a kísérleti nyulak fehérvérsejtszáma az i. v. adott, hígított, szűrt nyál hatására nagymértékben csökkent, míg a vörösvértestek számában, valamint a qualitativ vérképben lényegesebb különbséget nem találtak. Ezen eredmények alapján a szerzőkben felmerült annak lehetősége, hogy az i. v. beadott nyál hatására bekövetkező nagyfokú szénhidrátbontóenzim és vércukorszint emelkedése, valamint a keringő vérben létrejött kifejezett leukopenia között esetleg összefüggés áll fent. Tekintve, hogy ismeretes bizonyos anyagoknak leukopeniát okozó hatása, indokoltnak látszott további vizsgálatok végzése, hogy a felvetett problémák tisztázására feleletet kapjunk. Ennek alapján ismételt vizsgálat alá vettük az emberi nyálnak leukopeniát okozó hatását. A továbbiakban egészséges és leukaemiás emberek különbözőképpen kezelt nyálának, vérének és vérsavójának leukopeniát illetve leukocitozist keltő hatását tettük vizsgálat tárgyává. Módszerek Kísérleteinket különböző nemű és súlyú, vegyes étrenden tartott felnőtt egészséges nyulakon végeztük. A kísérleti állatok szűrt nyál, valamint különbözőképpen kezelt nyál, teljes vér, vérsavó, leukaemiás egyén szűrt nyála és vérsavója i. v. adásában részesültek. A kontroli-csoportok fiz. és 10%-os NaCl-t kaptak intravénásán. Mind a kísérleti, mind a kontroli-sorozat egy-egy csoportjában a vizsgálatokat 5—5 nyúlon végeztük. Egy nyulat a kísérlet céljaira csak elvétve használtunk fel kétszer, de sohasem hat héten belül. Az i. v. beadott anyagok mennyisége általában 1 ml volt. A fehérvérsejtszámot az injekció beadása előtt, illetőleg 15, 60 perc, 4 és 24 óra múlva néztük meg az általánosan ismert módszerrel. A különböző anyagokat a vena marginalis auricularisba injiciáltuk, a vért ugyancsak a vena auricularis különböző mellékágaiból vettük. A szénhidrátbontó-enzimtartalmat Wohlgemuth metódusa szerint határoztuk meg. A kísérlet céljaira beadott anyagokat az alábbi módszerek szerint különböző kezeléseknek vetettük alá : a) Szűrés. Egyszerű szűrőpapíron és Seitz-szűrőn dupla szűrőbetéttel. b) Fehérje mentesítés. 1 térfogat anyag 2 térfogat fehérje mentesítő oldat. Az utóbbi összetétele : 2 g Na citrát, 6,4 g Na2So4, 45 ml 10%-os Na wolframat, 45 ml n. H2S04 és 2 g CdS04 1. literre hígítva (Rappaport-módszer).
