Fogorvosi szemle, 1961 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1961-03-01 / 3. szám
86 IFJ. INOVAY DR. ÉS VÁMOS DR. Я. Вег: Карликовый рост с двусторонним патологическим увеличением бугорка верхнй челюсти. Dr. J. Végh; Mit beiderseitiger pathologischer Vergrősserung der Tuber maxillae verbundener Zwergwuchs. Verfasser beschreibt einen Fall von Zwergwuchs, welcher sich nicht bloss auf die Epiphysenfugen lokalisierte, sondern mit einer Störung der Knochenbildung des Gesichtsschädels, nametlich des Nasenbeins, der Conchae nasales, des Prozessus aveolaris maxillae und des horizontalen Astes des Os platinum, einherging. Es war natürlicher Zahnausfall vorhanden. Infolge der krankhaften Vergrősserung der Tuber maxillae und der pathologischen Ausbildung der beiderseitigen crista processus alveolaris maxillae wurde der künstliche Zahnersatz mittels beiderseitigen Pelotten die an Metallstielen befestigt waren, verankert. A Budapesti Orvostudományi Egyetem Szájsebészeti Klinikájának közleménye (Igazgató : Balogh Károly dr. egyetemi tanár) Epesavak helyi alkalmazása a szájsebészetben írta : I f j. I N О V A Y JÁNOS dr. és VÁMOS IMRE dr. Az epesavakat eleinte cholagog és cholereticus hatásuk alapján használták a terápiában. Az idők folyamán bakteriolyticus, bakteriostaticus, továbbá capillar-aktív, emulgeáló, desodoráló és hámosító hatásukat felhasználva a legkülönbözőbb megbetegedésekben alkalmazták. Később az epesavak antibakteriális hatását felhasználva parenteralisan adtak 10%-os Taurolint, vagy 20%-os Decholint. Azonban a chemotherapeuticumok és az antibioticumok felfedezésével a cholsavak ilyen irányú használata háttérbe szorult. A localis alkalmazása, elhúzódó sebgyógyulások, égések esetén azonban ma is igen előnyös. A rendelkezésre álló irodalom szerint Galambos és Loványi alkalmazta először a desoxycholsavas Na-t égések, furunculusok, panaritiumok kezelése kapcsán helyileg jó eredménnyel. Mivel a sulphonamidok és antibioticumok elleni resistentia mind gyakoribb, különösen gennykeltőkkel kapcsolatos fertőzések esetén, elhatároztuk a nálunk is forgalomban levő epesavas sókat tartalmazó készítmények localis klinikai alkalmazhatóságának kivizsgálását, szájsebészeti megbetegedésekben, ill. műtétekkel kapcsolatban. A különböző epesavak a cholánsav származékai. Strecker 1848-ban isolálta a cholsavat, majd Wieland 1916-ban tisztázta az epében előforduló cholsavféleségeket. A litocholsav (3-oxycholansav), desoxycholsav (3-12- dioxycholansav), cholsav (3-7-12 trioxycholansav). Az epében az epesavak nem szabad formában, hanem egyharmad részben taurinnal, egyharmad részben glycocollal kapcsolódva mint tauro-, ill. glycocholsavak fordulnak elő. Vitéz és Vas végzett az epesavakra vonatkozóan bakteriológiai vizsgálatokat. Megvizsgálva a desoxycholsavas Na-t, a dehydrocholsavas Na-t és a cholsavas Na-t azt észlelték, hogy a desoxy- és dehydrocholsav 0,33%-os concentratióig, a cholsavas Na csak 5%-os concentratióig, fejtett ki gátló hatást a staphylococcus aureusra. Egyéb kórokozókra (streptococcus haemolyticus, bac. subtilis) vonatkozóan azt észlelték, hogy a desoxycholsavas Na a leghatásosabb. Hasonló eredményekről számolnak be Gundel— Neufeld, Lőhlein, Zambotti és mások. Mi klinikánkon a Septochol (1 g desoxycholsavas-Na, +9 g glycocoll) és Pyrochol (0,5 g desoxycholsavas Na + 99,5 g aqua dest.) nevű magyar készítményt használtuk. A gyakorlati alkalmazást megelőző in vitro vizsgálatok szerint a normális, vegyes emberi száj