Fogorvosi szemle, 1960 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1960-03-01 / 3. szám

74

KOVÁCS ZOLTÁN DR.

Közlemény a Budapesti Orvostudományi Egyetem Fogászati Klinikájáról (Igazgató : Balogh Károly dr. egyetemi tanár, az orvostudományok doktora)

A kéztőcsontok és a fogazat fejlődése

Irta: KOVÁCS ZOLTÁN DK.

Gyakran felmerül az a kérdés, vajon egy gyermek fogazata megfelel-e életkorának, beszélhetünk-e korai, illetve késői fogzásról. Máskor orthodontiás kezelés kapcsán kívánunk az állcsontok fejlettségének állapotáról tájékozást kapni, ha ilyenkor röntgenfelvételt készít a gyermek kezéről, a gyermekfogorvos vagy fogszabályozó fontos adatokhoz juthat. Természetesen nem maradhat el az egész fejlődő szervezet másirányú vizsgálata sem : pl. testsúly, hossznövekedés, endokrinológiai vizsgálat stb. A röntgenfelvételeken a kéztőcsontok fejlettségét, elmeszesedését és az epiphysisfugák állapotot vizsgáljuk.

A kéztő és könyökcsontok fejlődéséből az életkort magyar részről először Demeter (1), határozta meg. Röntgenvizsgálat nélkül igyekezett az összefüggéseket tisztázni. Greulich és Pyle (2), a kéz röntgenvizsgálatával foglalkozó könyvükben a születéstől a fejlődés befejezéséig a fiúk és lányok kezéről röntgenfelvételeket mutatnak be, a normát sorozatvizsgálattal ellenőrizve megadják a szóródást is. Ha az életkort a csontfejlődés alapján ábrázoljuk, a normálison belül kisebb-nagyobb eltérések lehetségesek. Kóros körülmények között már kifejezettebb elváltozások észlelhetők. A hirosimai atomtámadás egyik gyermek áldozatának kéztőcsontjairól készült röntgenfelvételen pl. a radius diaphysisén horizontalis mészvonal látható. Ilyen elváltozás átmenetileg egyes betegségek után is észlelhető. Ratkóczy (3), szerint congenitalis luesnél a radius és ulna distalis epiphysis vonalának szabálytalan kimaródása és kiszélesedése észlelhető. Viszont acut rachitisnél a radius, de különösen az ulna distalis metaphysise kehelyszerűen szétnyomott, a diaphysis csonthatára seprőszerűen elmosódottan elhatárolt és mészszegény. Rachitisre a tejfogak rendetlen áttörése is jellemző. A maradó fogak ezt a jelenséget nem mutatják : a jellegzetes zománc hypoplasiát, (anyagcserezavar következtében) azokon a fogakon láthatók, amelyek a rachitis lezajlásának időszakában meszesedtek el.

A kéztőcsontok fejlődésnek vizsgálatával eddig főleg röntgenológusok foglalkoztak, kevésbé gyermekgyógyászok, endokrinológusok, orthopaedek, traumatologusok és gyermekfogorvosok. A röntgenológusok főleg összehasonlító felvételek, ritkábban táblázatok alapján hangsúlyozták a kéztőcsontok vizsgálatának jelentőségét.

Az 1. táblázatban néhány szerző Gray (4) Roberts és Kelly (5), Kreuscher (6), Isidore és Cohn (7), Poland (8), Engelbach és McMahon (9), Piersol (10), Lenhosék M. (11), adatait ismertetjük, amelyekből kitűnik, hogy a kéztőcsontok fejlődésének idejét pontosan nem lehet meghatározni, hanem csak megközelítőleg. Emellett szólnak Nitsche és Rehák (12), vizsgálata is. A vizsgáltak kb. 60%-nál találtak az életkornak, csontérettségnek és a fogazatnak megfelelő életkort. A kéztőcsontok fejlettsége az esetek kb. 30%-ban előrehaladott volt. Érdekesek azok a vizsgálatok, amelyeket Bugyi—Fekete és Nemes (13), 6 éves iskolásgyermekeken végeztek. A mindkét kézfej összehasonlító röntgenvizsgálatából kitűnik, hogy a két oldal sem mutat egyforma fejlettségi fokot. Az esetek 30%-ában eltérés mutatkozott a két oldal között. Általában a bal kézfej volt fejlettebb. Demisch (14), ikertestvérek kéztőcsontjait vizsgálva azt találta, hogy a szellemileg fejlettlenebb iker kéztőcsontjai vissza maradottaк.