Fogorvosi szemle, 1960 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1960-02-01 / 2. szám
KÖNYVISMERTETÉS 55 menő fejlődést, még akkor sem, ha ezt kellő szűréssel is végzi. Csak íztelen irodalmi összefoglalás lehet az ilyen munka eredménye. Jobb, ha kisfokú szakmai elfogultság irányítja a válogatást és az anyag a szerző egyéniségének retortájában kiforrva kap különleges zamatot. Az is szükséges a teljes sikerhez, hogy a szerző egyénisége alkalmas legyen e műfaj igényes követelményeinek kielégítésére. Igazán hasznossá pedig csak akkor válik e műfaj terméke, ha mindezeken felül át meg át tudja szőni az író összegyűjtött anyagát önálló alkotásainak leírásával, egyéni elgondolásainak és módszereinek ismertetésével, valamint elért gyakorlati eredményeinek beszámolójával. Kemény Imre — a róla régebben alkotott véleményem szerint is — legalkalmasabbnak látszott ilyen monographia jellegű és magas színvonalú tankönyv megírására. A kész mű minden tekintetben igazolta feltevésemet, sőt várakozásomat lényegesen túl is szárnyalta. A könyv világos felépítése, részletekre kiterjedő aprólékos gondossága, a minden sorából kisugárzó lelkes szakmaszeretet, a szerző gyakorlati tapasztalatainak jól érthető leírása, akül- és belföldi szakirodalom adatainak kritikus értékelése, egyes elterjedt nézetek hibáinak határozott és logikus kimutatása, a helyettük követendő eljárás pontos megjelölése : mindmegannyi különleges érték. Szemléltető, kifejező precíz és választékos stílusa pedig mindezeken felül még élvezetessé is teszi a könyv tanulmányozását. Az eddig leírtakból önként következik, hogy Kemény Imre művében a fogorvostovábbképzés szempontjai is érvényesültek. Ezt külön is kiemelem, mert rendkívül fontosnak tartom. Világszerte érzik a fogorvosok a szakma haladásának gyors ütemét, elméleti és gyakorlati téren egyaránt, különösen a protetikában. Elsősorban az új anyagok bevezetése következtében folytonosan változó és tökéletesedő technológiai munkamódszereken lehet a fejlődés iramát lemérni. A növekvő elméleti és gyakorlati igényeket is kielégítő új lenyomatanyagok, a fogászatban használt fémek tökéletesített fizikai és chemiai tulajdonságai, a műanyagok változatos és folytonosan javuló minősége, a régi hibákat kiküszöbölő segédanyagok a fogorvos számára soha nem ismert és legfeljebb csak remélt lehetőségeket teremtettek. A feldolgozásban viszont jóval nagyobb felkészültséget és precizitást követelnek az új anyagok fogorvostól és fogtechnikustól egyaránt. A haladás lehetőségeinek kihasználásához pedig csak folytonos önképzéssel szerezhető meg a feltétlenül megkívánt tudás. A továbbképzés jelentősége ezért minden kultúrállamban nyilvánvalóvá lett. Világszerte sorra alakulnak a továbbképző intézetek, sőt egész külön egyetemek létesülnek az orvostovábbképzés sikeres lebonyolítására. Hazánkban is már évek előtt felismerték a mérföldes csizmákban járó haladás követésének parancsoló szükségét az orvostudományok minden szakában. Érdekes módon nálunk éppen a fogászat volt az a szakma, amely önként vállalta e téren az úttörő munka terheit és valósította meg az első intézményes továbbképzést az állami betegellátásban foglalkoztatott fogorvosok számára. Kemény Imrének a fogorvostovábbképzés protetikai szektorában közismerten oroszlánrész jutott. A fogorvostovábbképzés elméleti előadásainak zöme sokszorosított jegyzetek formájában meg is jelent. Ezzel lehetővé vált, hogy a több hetes-hónapos tanfolyamokon hallottakat hiteles szövegben ki-ki szükség szerint ismételten elolvashassa és az elméleti előadásokon vagy gyakorlati demonstrációkon tanultakat újra emlékezetébe idézze. Hátránya ezen füzeteknek az, hogy kivitelük, előállítási technikájuk és papírjuk miatt kevésszámú képpel és nem is nagyon megfelelő ábraanyaggal vannak illusztrálva. A fogászati munkamódszerek pedig csak a jól illusztrált szövegből érthetők és tanulhatók meg. Csak jó ábrák válhatnak hasznára a gyakorlatban betegnek és fogorvosnak egyaránt. A sokszorosított jegyzet egyébként sem nagyon kedvelt forma. Létét csak azzal lehet indokolni, hogy előállítása gyors és olcsó. Ez pedig a továbbképző füzetek szempontjából azért különösen fontos, mert mindig számolni kell azzal, hogy tartalmuk hamar elavul és új kiadást kell belőlük készíteni. Mégis Kemény Imre könyve minden továbbképző füzetnél hasznosabb lesz a fogorvostovábbképzés számára. A modern lemezes protézisek egész témakötének feldolgozása és kritikus ismertetése annyira a mai napig érvényes, hogy jó néhány éven át vezérfonalul szolgálhat még akkor is, ha a lassúbb haladás helyett ugrásszerű fejlődés következnék be a fogpótlások metodikája terén. Sőt, véleményem szerint ez a könyv példamutató lehet a fogorvostovábbképzés egyéb tárgyait feldolgozó szakkönyvek számára is.