Fogorvosi szemle, 1960 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1. szám
28 KÖNYVISMERTETÉS témakörben meglehetősen nehéz. Az új fakultáson diplomát szerző fogorvostól megkívánjuk, hogy teljes felkészültségű legyen a fogászat minden területén, tehát orvosi és technikai vonatkozásban egyaránt. Ennek a követelménynek e könyvben is érvényesülnie kell. A fogpótlástannak, az odontotechnikának, az anyagismeretnek és technológiának az arányosítás mellett olyan rövid tömörséggel kell a fogorvostanhallgatók elé kerülni, hogy túl ne terhelje őket, de megtanulása kielégítse a velük szemben támasztott igényeket. Határozottan megállapíthatom, hogy ez a munka ebből a szempontból is kifogástalan. A fogpótlás elkészítésének fogorvosi és fogtechnikai feladatai elméletileg külön, egymással párhuzamos vonalak mentén futnak. De ez csak az elmélet. A gyakorlatban e párhuzamos vonalsor sokszor érintkezik, sőt keresztezi egymást. A fogorvosnak tüzetesen kell ismernie a technikus munkáját és anyagait, hogy meg tudja ítélni, vajon milyen igényeket támaszthat adott esetekben. Ez természetesen fordítva is érvényes : a technikusnak is tisztában kell lennie a fogorvos munkájával. Nehéz annak eldöntése, hogy egy-egy fogpótlási módszer leírásakor milyen részletesen kell ismertetni a rendelőben végzett munkamenetet, hogy érthetővé váljék a laboratóriumi munkafázisok egymásutánja. Itt újra felmerül az egymást kiegészítő könyvek kérdése és az, hogy a tanterv során előbb megtanulandó könyvbe kell bevenni annak a tárgykörnek alapjait is, ami később részletes tanulmány tárgya lesz. Jelen esetben a protetika alapjai ebbe a könyvbe valók, mert a tanterv a protetikát csak két évvel később iktatja be a tanulmányok sorába, mint a technológiát. A képek, rajzok jól sikerültek, körültekintően vannak összeválogatva és ha valamit kifogásolni lehet, ez legfeljebb kis számukra vonatkozik. Egy technikai eljárás leírása sohasem lehet olyan tökéletes, hogy megértéséhez felesleges lenne egy jól megrajzolt ábra. De természetesen az anyagi keret betartása némi gátat emelt a szerzők vágyai elé. Mint minden tudományos műben, ebben a könyvben is sok műszó és idegen nyelvből átvett kifejezés van. Ennek következménye, hogy az írásmód kérdése is felmerül. A szerzők ezt úgy oldották meg, hogy az összes ,,terminus technicus“-okát magyarosan, fonetikusan írták. A szerzők álláspontja ebben a kérdésben megszívlelendő. A műszaki könyvek, a kémiai és gyógyszertani orvoskari könyvek a fonetikus írásmódot használják. Ehhez alkalmazkodtak ők is. Összefoglalva meg kell állapítanom, hogy Földvári és Huszár könyve dicsőségére válik a szerzőknek, de dicsőségére a magyar fogászati tudománynak is. Bizonyos, hogy hasznára lesz a protetikai tanításnak, továbbképzésnek, végeredményben pedig a mindnyájunk szívén fekvő fogbetegellátás színvonalemelkedésének is. Varga István dr. HÍREK Az egészségügyi miniszter 6/1959 (X. 24.) EU. M. számú rendelete fogászképző tanfolyam szervezéséről 1- § Bánya- és iparvidéken az állami egészségügyi ellátás szolgáltatásaira igényjogosultak, valamint a termelőszövetkezeti tagok fogászati ellátása érdekében 150 fogtechnikus részére fogászképző tanfolyamot (a továbbiakban : tanfolyam) és fogászképesítő vizsgát (a továbbiakban : vizsga) szervezek. 2. § A tanfolyamra azok a fogtechnikusok jelentkezhetnek, akik a) 8 általános iskolai, illetőleg ezzel egyenértékű iskolai végzettséggel rendelkeznek ; b) fogtechnikusi mestervizsgával, vagy szakmunkás bizonyítvánnyal (segédlevéllel), vagy 1934. év előtt kiállított fogtechnikusi iparigazolvánnyal rendelkeznek; c) legalább 20 éves, a fogtechnikusi szakmai képesítés megszerzésétől számított szakmai gyakorlatot igazolnak ; d) kötelezik magukat, hogy a tanfolyam sikeres elvégzése után legalább 5 évig az Egészségügyi Minisztérium által kijelölt helységben a jelen rendelet alapján szerzett képzettségnek megfelelő közszolgálati állást vállalnak és a vizsga időpontjától számított 3 éven át az Egészségügyi Minisztérium által meghatározott időközökben továbbképzésben részt vesznek.
