Fogorvosi szemle, 1960 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1. szám
TELJES FOGHIÁNY 25 A frontfogak változó formáit négy csoportba oszthatjuk : a) A felső metszőfogak hosszúsága nem rövidült, incizális szélük csipkés, a laterális metszők magasabban állnak, mint a centrálisak. Ebben az esetben a beteg vertikális rágású, a kondilusz-pálya meredek, az állkapocsmozgató izmok működése szimmetrikus, vagy közel áll a szimmetrikushoz. Kivételt képeznek a prognátiás vagy nyitott harapású egyének. b) A felső metszőfogak hosszúsága kissé rövidült. Az incizális élük nem girlandos, egyenes szegélyű. Ebben az esetben a beteg vegyesrágású, a condilluspálya lejtője közepes. c) A felső metszők hosszúsága rövidült és incizális él helyett okkluzális felszínt találunk. A rágási típus laterális. A kondilusz-pálya közel áll a vízszinteshez. d) A felső metszőfogak palatinális felülete vertikális irányban kopott, a metszőéi erősen élezett. A rágási típus vertikális, bár lehetett előzőleg horizontális. A kétoldali terminális foghiány okkluziós süllyedést okozott, az állkapocs blokálódott és így a rágás vertikális típusúvá alakult. A kondiluszpálya változatos lehet, az izmok működése inkább szimmetrikus. Az első metszőfogak ugyanezen alapon szolgálhatnak adatokkal. Normális okkluzió esetén a kopás a vesztibuláris felületet érinti. A laterális fogak változó formáit szintén négy csoportba oszthatjuk : a) Az okkluzális csücskök nem kopottak. Ez azt jelenti, hogy e betegünk vertikális rágású és fogait rendszerint parodontozis következtében vesztette el. b) Az okkluzális csücskök kissé kopottak, kis területen dentin foltokkal. Ez azt jelenti, hogy a beteg vegyesrágású. c) Az okkluzális csücskök kopottak, az okkluzális terület vízszintes, vagy fordított. A rágási típus vízszintes. d) A felső premolárisok orális és az alsók vestibuláris oldalán vertikális kopás észlelhető. Ez azt jelenti, hogy a beteg rágási típusa vertikális és moláris fogait már régen elvesztette. Ezen adatok még nem nyújtanak teljes felvilágosítást a protétikai kezeléssel kapcsolatban. Az eddig tárgyalt adatok csak szigorúan az automatikus rágással kapcsolatosak. A megállapított rágó típust összhangba kell hozni a protézis stabilitási követelményeivel. A különféle élelmiszerek fogakkal történő metszése a nevelés és megszokás függvénye. Sokan az ételek metszését evőeszközökkel végzik, kenyérből pedig darabokat tördelnek. Ezek csak kivételesen harapnak metszőfogaikkal. Nem végeznek automatikus propulziós mozgást a rágás folyamata alatt. Az egyéni fogmű elkészítése alkalmával megengedhető a felső metszők túlharapásban történő felállítása függetlenül a rágási típustól. Úgyszintén a frontfogak elődöntése vagy vesztibuláris eltolódásban való felállítása nem okoz billenést. A problémát azonban nem szabad lezárnunk, mert vannak egyének, akik a rágáson kívül is végeznek automatikus propulziós mozgásokat. Ezek elsősorban olyan egyének, akiknek munkája ritmikus erőkifejtést követel, mint pl. mechanikusok, asztalosok, esztergályosok stb. Az állkapocs automatikus mozgása néha csak szájnyitásból és csukásból áll. Ez nem hátrányos a protétikai kezelés szempontjából, sőt elősegíti a fogsorok stabilitását. Az automatikus mozgás azonban gyakran propulziós tendenciájú. Vannak egyének, akik napközben minden oknélkül is apró ritmikus propulziós mozgást végeznek. A protézist viselő ilyen beteg arról panaszkodik, hogy a fogsor evés közben szilárdan áll, napközben azonban leesik, billen. Mivel szakirodalmunk ilyen, az evéstől független ritmikus automatikus mozgásokkal nem foglalkozott, sok fogorvos értetlenül áll e jelenséggel szemben. A fentemlített mozgásokat fel
