Fogorvosi szemle, 1960 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1. szám
22 COSTA EUGEN DR. 1. A funkcionális tényező a tulajdonképpeni kezelési cél elérésére vonatkozik. Működésbeli zavarokat kell megszüntetnünk, az eredeti normális működést kell helyreállítanunk a fogmű segítségével. Ez vonatkozik a rágás, a beszéd és a fiziognomia helyreállítására. 2. A fizikai tényező a műfogsorok stabilitását kell, hogy biztosítsa nyugalmi helyzetben és a működés folyamán. 3. A biológiai tényezővel a műfogsorok viselése következtében keletkezett terhelések egyenletes, vagy szelektív elosztását igyekszünk elérni. Arra törekszünk, hogy a különféle szövetek új sejt- és trabekuláris-csoportosulása a műfogsorok viselését lehetővé tegyék. A teljes foghiányban szenvedő beteg vizsgálata alkalmával ezen három tényezővel kapcsolatban kell adatokat keresnünk, mert csak így válik lehetővé az egyéni protétikai kezelés. Ezen három tényező szoros kapcsolatban van egymással és bármelyik figyelmen kívül hagyása felborítja kezelésünk eredményét. Mindhárom tényező külön problémakört ölel fel, melyeknek helytelen értelmezése, vagy összezavarása a protétikai kezelés tökéletességét akadályozza meg. A száj anatómiai képletei, azoknak különböző alakjai és működési formái csak a fiziológiai és biológiai tényezők megoldásához nyújtanak adatokat. Ezen két tényező biztosításának alapja az egyénileg változatos anatómiai képletek megvizsgálása után vett megfelelő lenyomat. Tehát az endobukkális vizsgálat csak a helyes lenyomat megválasztására nyújt segítséget. A funkcionális tényező problémájával kapcsolatban a fogatlan száj anatómiai képleteinek vizsgálata adatokat nem nyújt. A rágással, a beszéddel, valamint a fiziognómiai működéssel kapcsolatban csak a szájon kívüli vizsgálat nyújt adatokat. Az arckifejezés helyreállításával kapcsolatban szakirodalmunk gazdag az adatokban. A beszédhibában szenvedő betegekről részletes tanulmányokat találunk a szakirodalomban annak ellenére, hogy a teljes fogatlan beteg csak kivételesen szenved beszédhibában. Rendszerint a műfogsorok szájbahelyezése, tehát maga a protétikai kezelés okoz zavarokat a beszédben. Az egyéni rágási folyamat felkutatása nem kiaknázott terület és az ezzel kapcsolatos irodalom csak felületesen érinti a problémát. Hogy a rágási működés változatait megértsük, szükséges, hogy az anatómiai és működésbeli viszonyok kapcsolatait különlegesen jól ismerjük. Minden anatómiai jellegzetesség a működés befolyása alatt keletkezik, viszont bizonyos alaktani forma a neki megfelelő működést biztosítja. Ha valahol alaktani változás áll elő, akkor a működés megváltozik, de a megváltozott működés az összes morfológiai képleteket megváltoztatja, ha azok nem voltak összhangban az új működéssel. így a különféle típusú rágások a neki legjobban megfelelő anatómiai képleteket biztosítják és bizonyos anatómiai formák a megfelelő egyéni rágómozgásokkal járnak. Ha földünk két és fél milliárd lakosát — annak ellenére, hogy minden egyén más és más — fajták szerint három nagy csoportba osztjuk, úgy a rágómozgások szempontjából is egy ilyen csoportosítás lehetséges az egyéni különbségek ellenére. a) Az egyik csoport, a vertikális —• nevezhetjük nyeső — rágásúak csoportja, 5%-a az összesnek. b) A másik csoport, vízszintes vagy az őriő-rágásúak csoportja, kb. 30%-a az összesnek. c) A harmadik csoport a vegry&s-rágásuaké, melyek 65%-a az összesnek. Minden rágási típusnak megvan a maga alaktani feltétele. Ha ismerjük a működési típust, akkor ismerjük a neki megfelelő alaktant is és viszont az alaktanból következtethetünk a működésre.
