Fogorvosi szemle, 1960 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1960-05-01 / 5. szám
ADHEZIV SZEREK 153 nyosodott. A tragakantánál mindez csak kb. 10—12 perc múlva következik be. Ha a kémcsövekbe még vizet öntünk, a tragakanta kocsonya rázásra 15—20 percen belül feloldódik, a másik két anyagnál a kocsonya fellazulása és oldódása csak hosszabb melegítésre és rázogatásra következik be. A Kukident pasztánál a por valamely nem szappanosodé zsiradékban van suspendálva. Érdekes, hogy a használati utasítás nem a paszta elkenését, hanem kis csomókban való felhelyezését javasolja a lemezre és kifejezetten óv attól, hogy a krémből valami a lemez szélére kerüljön. Fentiek szerint hatásuk lényege hidrofilitásukban keresendő. A nyál hatására gyorsan kocsonyás zsellé alakulnak át, melynek felületi feszültsége nagyobb, mint a nyálé, így tapasztó hatása is nagyobb, mindaddig, amíg a további folyadékfelvétellel a kocsonya erősen megduzzad (s ezáltal akadályozza, illetve megszünteti a lemez pontos felfekvését), majd mindjobban elfolyósodik és evvel tapasztó hatása is megszűnik. Mindebből azt a következtetést vontam le, hogy hatásos anyaghoz úgy juthatunk el, ha a hidrofil fázis vízkötését hidrofob fázis jelenlétével késleltetjük és így a hatás tartósságát fokozzuk. Hidrofil fázisként polivinilacetatot, metilcelluloset, polivinilalkoholt, illetve ezek különböző arányú keverékeit, hidrofob fázisként pedig egyes difunkciós silicium vegyületeket, különböző konzisztenciájú szilikonzsírokat vizsgáltunk. Kísérleteink során arra a meglepő eredményre jutottunk, hogy a hidrofob rész arányának növelése nem hogy csökkenti, hanem erősen fokozza a tapadást. A leírt próbalemezzel először önkísérletben választottam ki a legkedvezőbb tulajdonságú anyagot. A polivinilalkoholból és szilikon-zsírból álló keverék puha krém konzisztenciájú s ha a próbalemezre vékony rétegben felkenjük, úgy a lemez azonnal erősen tapad. Tapadása az első félóra végén éri el maximumát. Nyugvó szájban spontán egyáltalán nem válik le. A megszokott étkezés mellett 36 óráig tökéletesen helyén maradt, de volt olyan eset, amikor a lemezkét két és fél nap után távolítottam el. Az ínyen semmiféle elváltozást nem okoz. Az öblögetési próba úgyszólván korlátlanul végezhető vele : 40— 50 erősáramú öblögetésre sem válik le, még meleg víznél sem. De változatlanul bírja az öblögetést 12—18 óra múlva is. Levegőt a próbalemez alá nem ereszt ; a széleken kinyomult kevés anyag a lemezszéleket ventilszerűen zárja. Az előbb ismertetett anyagokhoz képest súlyviselő ereje kisebb, de tartósabb: az első félórában legfeljebb 400g-otbír el, de ezt 10 óra múlva is megtartja. Érdekes tulajdonsága, hogy a közben leválasztott, és vízzel leöblített lemez újra visszahelyezhető és tapadó hatása továbbra is fennáll. A reggel kezelt lemez egész napi viselés után, éjszakára vízbe téve, másnap is jó tapadást mutatott. A próbalemez vizsgálatokat a betegeken szerzett tapasztalatok igazolták ; valamely oknál fogva gyengébb stabilitású alsó és felső lemezek stabilitása jelentősen javult, több esetben kifogástalanná vált. Egy kezelés legalább két napi hatást jelentett. Különösen a megszokás ideje alatt volt célszerű a használata, mert a beteg önbizalmát, fogpótlása használhatóságába vetett hitét a rögtön mutatkozó stabilitás nagymértékben fokozta. A megszokás tartama is megrövidült. S miután a beteg fogpótlása használatát megszokta és megtanulta az adheziv szer is elhagyható volt. Sikeresen lehetett felhasználni anyagomat olyan esetekben, amikor a beteg körülményei, fogsorának különös stabilitását követelik meg egy adott időtartamra (pl. nyilvános szereplés). Természetes, a legjobb adheziv szer sem tekinthető olyannak, ami a stabilitás kérdését megoldja, legfeljebb egy olyan eszköznek, amely fokozza meglevő stabilitást. Ha a lemez billeg, eláll, határai nem felelnek meg a kli
